5. rész Szakítás és barátok

- Megérkeztünk. Bujjatok beljebb egyenlőre az első szobába tegyétek le a bőröndöket. - világosította fel őket bátyókám

- Szerbusztok üdvözöllek titeket gyertek a konyhába ebédezzetek meg és utána kipakolhattok és megmutatom a szobátokat. - monda anya igyekvően

- Kevin merre van a húgod? - hangzott a kérdés mindhármuktól

- A barátjával van így lehet,hogy kicsit késni fog. - vágta rá anya

-Pfffffffuuuuuu van barátja?- csodálkozott rá mindenki

- Már egy éve együtt vannak Patrikkal.

- Halihó! - köszöntem be halkan mikor beléptem az ajtón. Felmentem a szobámba bezártam az ajtót és a hátamat nekitámasztva ültem le a földre. Kis idő múlva kopogtatnak az ajtón.

- Miért nem jössz le és mutatkozol be az újdonsült barátainknak?- szegezte nekem a kérdés anya. Nem válaszoltam semmit. Erőt vettem magamon és résnyire kinyitottam az ajtót.

- Nincs semmi gond agy pillanat és megyek. - nyugtatgattam de nem hinném, hogy túl meggyőző volt

- Én nem úgy látom mesélj csak mert valami itt nagyon nincs rendben. Gyere üljünk le az ágyra és beszéljük meg.

- Hát ma délután  találkoztam Patrikkal vagyis azt hittem... És amikor sétáltam ki a parkba, ahova a találkozást megbeszéltük egy másik lánnyal csókolózott meg enyelgett. mikor odaértem megkérdeztem tőle, hogy ez most mi volt, erre azt válaszolta csak az unokatesója. Én meg: az ember nem csókolgatja az unokatesóját. Sarkon fordultam és otthagytam őket, de utolért a buszvégen és szakítottunk. Ott bevallotta, hogy már egy ideje együtt vannak a lánnyal és már kettőnk között nincs meg az ami régen igen. De azt az alattomosságot bánja meg, hogy játszott az érzéseimmel. Szeretne békében harag nélkül elválni. Erre meg akart csókolni de én felpofoztam. Természetesen tele volt a buszmegálló és a haverjai is ott voltak végignézték és természetesen ki is röhögtek. Rettentő kínos volt.

- Jajj kislányom megmondtam még az elején, hogy az a Patrik gyerek nem egy egyenes ember. Nem kell vele foglalkozni élje a saját kis életét tovább nélküled. Lesz még fiú aki boldoggá fog tenni és szeretni fog nem úgy mint ez a kis szilfacsökös gyíkfing. Hidd csak el nekem. Na de gyere ki és ismerd meg újdonsült vendégeinket. Biztos erőt fognak neked adni neked a srácok meg Brady is.

- Megyek megyek csak egy pillanat rendbe szedem  magamat.

- Jó de igyekezz mert Kevint nyaggatják, hogy hol vagy már.

letöröltem a könnyeimet megigazítottam a sminkemet és felvettem egy lazább szerkót. Szép lassan lesétáltam a lépcsőn és kimentem a konyhába. Felvettem a szokásos minden happy arcomat.

- Sziasztok Jessica vagyok örülök, hogy mindenki épségben megérkezett remélem jól fogjátok itt érezni magatokat. Elnézést kérek amiatt, hogy üdvözöltelek titeket előbb csak volt egy is elintézni valóm.

- Szerbusz Bella Schmindt vagyok a bátyád barátnője és Brady anyukája. - mutatkozott be a hölgy

-Kendall Fransis Schmindt, Bella öccse. - állt fel a magas, szőke, zöldszemű srác

- Én Logan Philipp Handerson, Kendall haverja - mutatkozott be a barna furi hajú srác

Nagy meglepődésemre kézfogás helyett két arcra puszit kaptam mindkét sráctól ami náluk nem ismert szokás.

- Gyerekek menjetek el sétálni az erdőbe addig mi megbeszéljük a dolgainkat. - fontoskodott anya

- Srácok van kedvetek sétálni egyet Jessicával valamerre? - fordította bátyám

- Persze mehetünk.......

- Rendi de előbb hozom Zizit és indulhatunk is.

Szép lassan sétálgattunk a szűk vadcsapásokon és a levelek csendesen hullottak a fák tetejéről. A gondolataimba mélyedtem. Még mindig Patrik járt a fejemben. A telefonom percenkét csörgött így inkább kikapcsoltam. A srácok mögöttem nagyon jól eltémázgattak, egy-egy mondatukon nagyon jókat mosolyogtam. Éppen az esküvőt kezdtem tervezgetni a fejemben mikor hirtelen elém ugrott ez a két agyilag 5 éves szinten álló gyerek.

- Állj elegem van abból, hogy egy szót sem szólsz hozzánk. Kisasszony nagyon nagy bajban lesz ha itt most rögtön nem kezd el beszélni.- rikoltotta Logan pókerarccal.

- Ide figyelj addig innen egy tapottat sem mozdulunk  míg nem szólalsz meg! - csatlakozott Kendall is

Mire és szegényeket úgy kinevettem, hogy még a könnyem is kifolyt de látszólag ez nekik nem esett jól.

- Bocsássatok meg  srácok de ilyen jót utoljára akkor nevettem amikor..... - elcsuklott a hangom és egy könnycsepp gördült végig az arcomon.

- Mikor?

- Amikor még együtt voltam a barátommal.

- Miért már nem vagytok együtt? Hisz mielőtt hazaértél volna Mrs. Taylor azt mondta, hogy van barátod.

- Igen de épp ma szakítottunk. De nem szeretnék beszélni róla ha nem gond.

- Persze, hogy nem gond. De annyit mindenképpen had fűzzek hozzá, hatalmas pancser a srác aki itt hagyott egy ilyen csajszit mint te. Mert kedves vagy csendes, segítőkész, álmodozó....... soroljam még?

- Nem kell köszi.

- Jó úgysem tudtam volna többet mondani. De beszéljünk inkább másról pl. szeretsz zenét hallgatni és játszol hangszeren? 

- Igen imádok zenélni meg dalokat írni. Egy kicsit tudok gitározni, zongorázni meg most tanulok dobolni. És tii srácok?

- PAAAAAASSSZZZZZ!!!!!!! - hangzott a válasz egyszerre ami kicsit felkeltette az érdeklődésemet.

- Ti titkoltok előlem valamit igaz?

- NEEEEM mi nem titkolunk semmit.

- Jó rendben hiszek nektek. Tessék itthon is vagyunk és még csak el sem tévedtetek. 

- Srácok van egy jó hírünk mégpedig az esküvővel kapcsolatban. Előbb lesz megtartva a repülőjáratok miatt és az új időpont hétfő......