2014. január 3., péntek

7. rész Leleplezés

Másnap reggel úgy néztem ki mint a mosott rongy. Kendall és Logan ugyanis éjfél körül belopóztak a szobámba  és felkeltettek. Órákon át járt a szájuk így aludtam kemény fél órát. Öt óra körül megébredtem, felkapcsoltam a lámpát érdekes látvány tárult a szemem elé. Logan feje a hasamon nyugodott, Kendallé pedig az övén. Inkább visszaaludtam, hirtelen az ébresztőm megszólalt felijedtem, felkapcsoltam a villanyt a szoba üres volt. Felvettem a fürdőköntösömet, megfésülködtem és lementem a konyhába reggelizni.
- Jó reggelt Kikó! - üdvözölt a két srác a konyhában.
- Sziiiasztoook!? Ti hogyhogy már fent vagytok? Miért nem alszotok? 
- Azért mert van egy kis meglepetésünk számodra.
- Nekem? Mii?
- Ma mi viszünk el téged a suliba kocsival. Naaaaa?- meredtek rám hatalmas szemekkel.
- Rendben de, akkor legközelebb nem jöttök be és beszéltek egész éjszaka és alszotok el rajtam ugye??
Elhallgattak és maguk elé néztek.
- Jó rendben megállapodtunk.- törődtek bele nagy nehezen. 
- Tudjátok egyáltalán, hogy hova és merrefelé kell menni?
- Mi úgy gondoltuk GPS-szel megyünk.
- Minek hisz én tudom az utat.- biztatgattam őket.
- Akkor Jess navigál én meg megyek a feje után remélem jó helyen kötünk ki.
- Loggi te csak ne aggodalmaskodj hanem vezess!!!
- Oki vezetek.
Bepakoltam a táskámba, felöltöztem és elindultunk. Nagy nehezen elértük az úti célt. Még pont időben kapu zárás előtt egy perccel értem oda a suliba. Az első órára sikeresen odaértem. Átkoztam a srácokat, remélem csuklottak eleget miattam. Már bealudtam a német óra végére mikor osztálytársaim könyökét éreztem mindkét oldalamon. Erre hatalmasat ugrottam.
- Elnézést kérek csak egy pók volt a könyvemen és rettentően megijedtem. 
Amint a tanár hátat fordított és írni kezdett a táblára odasúgtam padtársaimhoz.
- Köszi csajok, hogy felkeltettetek, tuti kikaptam volna ha ezt elmondja az ofőnek.
Nagy nehezen kicsengettek. Sétálok le a lépcsőn mikor valaki elkapja a kezemet és visszaránt. 
- Szia hogy vagy?
- Hagyj békén veled soha többet nincs beszélgetnivalóm. 
- Na pukkancs komolyan! Biztos történt valami veled amit el szeretnél nekem mondani.
- Most ha jobban meggondolom van valami.
- Mond csak meghallgatlak.
- Told el gyorsan a piros biciklidet innen a többi kretén osztálytársaidhoz engem meg hagyj végre békén. Nem voltam elég világos múltkor? Ennyi volt felejts el engem, én már megtettem és csakhogy tudd sokkal jobb embereket ismertem meg mi te valaha is voltál. Most pedig hagyj órára menni és többet ne szólj hozzám se a suliban se sehol máshol.
indultam volna tovább az emeletről de Melody leszólított.
- Kikó mi volt ez itt az előbb Patrikkal? Csak nem az amire gondolok?
- Az amire gondolsz nem más. Jobb is így csalódtam benne nem is egyszer.
- De mit csinált?
- Miután te elmentél a buszoddal nekem találkozóm volt vele a parkban. De mikor odaértem egy másik csajjal flörtölt mintha már egy ideje együtt lettek volna. Röviden ennyi.
- Kikóó! Kikóó! Kikóó! Ezt látnod kell!- rohant felém Dorothy és Rebeca.
- Mi az csajok ég a suli??
- Neeem. Ezt nézd hát nem jó pasik?- mutogatták a telefonukban lévő képeket. Nézem és kikerekedtek a szemeim, de hisz ez Kendall és Loggi akik nálam vannak. De honnan vannak akkor a képek róluk?
- Elárulnátok, hogy kik ők?
- HHHHHHÖÖÖÖÖÖÖ!!!!! Te nem tudod kik ők? Ez szégyen! Ne de akkor most elmondom neked. Ők itt Logan Handerson és Kendall Schmidt a Big Time Rush fiúbanda tagjai. Nagyon híresek és baromi jó faszik.
- Ahahh értem, el tudnátok küldeni a képeket most.
- Már küldöm is.
Akkor már minden világos a furi viselkedés, meg a passzolás a zenével kapcsolatos kérdésnél. A kis nyavalyások majd számon lesznek kérve ha hazaértem. Suli után sétálunk a buszra közben jókat sztorizgattunk.
- Melody lehetne egy kérésem?
- Persze mond csak.
- Eljönnél velem a bátyám esküvőjére? Ma öt órakor kezdődne és a kísérődről is gondoskodtam már.
- Persze ki nem hagynám, és ki lenne az?
- Hát Logan. Az egyik új haverom amcsiból.
- Jó kis buli lesz este abban biztos vagyok.
Rettentő fáradt voltam mikor hazaértem de a napom csak most kezdődik el igazán. Épp a készülődés közepére értem haza. Felrohantam a szobámba ledobtam a holmiaimat. Épp a ruhát raktam rendbe mikor tarppolást hallottam a szobám környékén. Kendall rohant be és az ajtóhoz lapult hallagtózva. 
- Hála az évnek senki sem követett.
- Kendall mi a francot csinálsz te állat úgy megijesztettél, hogy elvágtam az ujjamat.
- Jajj bocsáss meg nem akartalak megijeszteni. Mit művelsz azzal a ruhával áruld el?
- Egy kicsit a stílusomhoz megfelelően alakítom át. Rövidebb lesz meg nem lesznek rajta ezek a fodrok és a színével is kezdeni kellene valamit. Ja és még valami. Meg tudnád mondani, hogy ki ez a két srác? Csak őszintén.
- Hát ez én vagyok miért?
- Ma a barátnőim lerohantak és azt mondták hí......- fogta be a számat.
- Ki ne mond, eszed ágába se jusson kimondani. Kikó ha elveszem a kezemet akkor nem folytatod ugye? 
Bólogattam ezzel is jelezve, hogy hallgatok, nagy nehezen elengedett.
- Jó igen híres vagyok Logannel együtt.  Egy bandában éneklünk a neve BTR. Direkt nem akartunk szólni neked erről de rajtad kívül mindenki tudta. Mindannyian azt akartuk, hogy ne azért kedvelj meg minket mert sztárok vagyunk hanem azért akik valójában vagyunk. Ezzel csak téged akartunk megóvni.
- Igen? Figyu pár órán belül a tesóink összeházasodnak. Mi pedig rokonok leszünk ezt a részletet mikor akartad volna elárulni? 
- El akartuk mondani előbb vagy utóbb de álmomban sem gondoltam volna, hogy előbb lesz. De senkinek az ég adta világon nem mondhatod el ez a mi titkunk. Ebbe a kategóriába a barátnőid is beletartoznak nekik sem szólhatsz egy szót sem.
- Ne aggódj nem jár el a szám vagy úgy ismersz engem?
- Az igazság az, hogy még nem igazán ismerlek de azt tudom nem árulsz el minket.
- Logen, Kendall, Jessica merre vagytok lassan öltözködni kellene mert fél óra és megyünk a templomba?!
- Nekem még el kell valamit intéznem. Kendall a templomnál találkozunk.
Rohantam ki a buszmegállóba ugyanis barátosném busza épp most ér be. 
                                 
  
 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése