2013. december 25., szerda

6. rész Felhőtlen öröm!?

Döbbenten álltunk a srácokkal az ajtóban még mindannyian a kinti holminkban voltunk. Egymásra néztünk majd a szerelmes párra és most Bella folytatta a a mondandót.
-  Az egész ünnepség itt lesz a városban. Kendall te leszel Jessica kísérője- abban a pillanatban, hogy kimondta  furcsa pofát vágva szemeztünk megint
- A kis Bradyvel együtt fogtok bevonulni a templomba és a gyűrűt is ő viszi. A ruha amit felvesztek azt mi szabjuk meg, mivel sürget az idő. Jessica remekül fog festeni hosszú, csipkés, rózsaszín ruhában. Természetesen Kendall hozzád fog igazodni világosabb rózsaszínű ingben.
Egy pillanatra leforgott előttem az, hogy tünci habos-babos rózsaszín ruciban feszítünk Kendallel aki, valljuk be nekem egy kicsit sem szimpi sőt irritál. Szerintem ezzel ő is ugyanígy van. Miháncs a gondolat végigfutott a fejemen elájultam. Hirtelen hangokat kezdtem hallani és sajgott a fejem a konyha felől pedig veszekedés zaja szűrődött.
- Jessica! Jess kelj fel! Hallod ébresztő van nincs ideje a szundikálásnak. - hallottam egy bizonyos ember hangját. Kis időbe telt míg rájöttem, hogy Logan próbál kezdeni velem valamit.
- Tessék próbáld meg ezzel hátha felébred.
Mi neeee csak a tejszínhab a hajba hadműveletet ne mert akkor nagyon rosszul jár valaki.
- Kev nem is tudom nem hinném, hogy ez  jó ötlet lenne. - próbálta Loggi jobb belátásra téríteni bátyómat. De abban a pillanatban egy vödör jéghideg víz találkozott az arcommal. Reflexből felültem az ágyon.
- Mond te normális vagy most csurom víz lett az ágyam ki fog így ezen aludni? Egy egyszerű pofon vagy az az orbitálisan büdi cipőd is megtette volna a hatását.
- Csigavér kisasszony örülj annak, hogy nem tejszínhab. 
Logan eközben majd megpukkadt a nevetéstől mást sem kiabált csak: A TESTVÉRI SZERETET! AZ A TESTVÉRI SZERETET! Megpillantottam a vödör alján még egy kis vizet fogtam és leloccsantottam vele Logant.
- Most nézd meg tönkre ment a hajam. Jessica most azonnal felcsapsz fodrásznak és megcsinálod.
- Oké rendi gyere ülj le az ágy szélére ott talán nem vizes és már neked is állok. 
Helyet foglalt és pedig meg jobban összekócoltam a haját.
- Te meg mit művelsz na gyere csak mindjárt megkapod ami ezért jár.
Elrohantam előle de sajnos utolért és ahogy elkapott abban a pillanatban átváltott csikiző üzemmódba. Kiabálni kezdtem ahogy a torkomból kifért Loggen is nevetett de csak nem hagyta abba. Az egyik szomszéd az erkélyükről nézte ezt a kis jelenetet. Kicsit sem lehetett félreérteni a dolgot. Többször is lekiabáltak minket, de nem foglalkoztunk vele így megunták és bementek. Kendall meghallotta, hogy mi mit művelünk az udvaron és kirohant a házból.
- Segíts! Segíts! Kendall kérlek! Neeeeee csak a talpamat neeee! 
De ahelyett, hogy segített volna inkább ő is csikizni kezdett.
- Szemetek! Árulóóóók! - kiabáltam
- Ne ficánkolj már naaa! - mondta Kendall
- Kellett neked összevizezni és tönkretenni a hajamat?- hozakodott elő megint Logan
- Nem az előbb kértelek meg titeket, hogy hagyjátok abba és ne zajongjatok meg kiabáljatok? Jessica ezúttal szólni fogok édesanyádnak.- pufogott a szomszéd az erkélyről
- Gyerekek fejezzétek már be hol érzitek magatokat óvodában? Bocsi kincsem tudom, hogy ezt egy jövőbeli óvónőnek nem kellene mondani. De itt vagytok 10-en, 20-on évesek.
- Szia papus, de jó előbb jöttél haza és meddig maradsz? - rohantam oda hozzá és öleltem át
- Sajnálatos módon nem maradhatok sokáig mert előbb hívtak és este már mennem is kell. Most viszont bemegyek mert szeretném látni sz unokámat. - nyomott egy puszit a fejemre és el is tűnt
-Huhha Mr. Taylor nagyon nem szereti ha a lányával szórakoznak.
Nem válaszoltam semmit a földet bámulva kullogtam vissza a srácokhoz és leültem a földre.
- Mi történt a felhőtlen jókedveddel? Apukád?
- Igen de ti ezt nem érthetitek.
- Mond csak el nyugodtan.
- Hát apát most látom életemben másodszorra akkor is max. egy órára mivel még ma vissza kell mennie. Abból az egy órából sem lesz semmi mivel most unokázik így megint csak levegő vagyok. Na de most inkább menjünk be vacsizni meg aludni mert hulla vagyok és holnap suli.
- Okés induljunk.         

2013. december 14., szombat

5. rész Szakítás és barátok

- Megérkeztünk. Bujjatok beljebb egyenlőre az első szobába tegyétek le a bőröndöket. - világosította fel őket bátyókám
- Szerbusztok üdvözöllek titeket gyertek a konyhába ebédezzetek meg és utána kipakolhattok és megmutatom a szobátokat. - monda anya igyekvően
- Kevin merre van a húgod? - hangzott a kérdés mindhármuktól
- A barátjával van így lehet,hogy kicsit késni fog. - vágta rá anya
-Pfffffffuuuuuu van barátja?- csodálkozott rá mindenki
- Már egy éve együtt vannak Patrikkal.
- Halihó! - köszöntem be halkan mikor beléptem az ajtón. Felmentem a szobámba bezártam az ajtót és a hátamat nekitámasztva ültem le a földre. Kis idő múlva kopogtatnak az ajtón.
- Miért nem jössz le és mutatkozol be az újdonsült barátainknak?- szegezte nekem a kérdés anya. Nem válaszoltam semmit. Erőt vettem magamon és résnyire kinyitottam az ajtót.
- Nincs semmi gond agy pillanat és megyek. - nyugtatgattam de nem hinném, hogy túl meggyőző volt
- Én nem úgy látom mesélj csak mert valami itt nagyon nincs rendben. Gyere üljünk le az ágyra és beszéljük meg.
- Hát ma délután  találkoztam Patrikkal vagyis azt hittem... És amikor sétáltam ki a parkba, ahova a találkozást megbeszéltük egy másik lánnyal csókolózott meg enyelgett. mikor odaértem megkérdeztem tőle, hogy ez most mi volt, erre azt válaszolta csak az unokatesója. Én meg: az ember nem csókolgatja az unokatesóját. Sarkon fordultam és otthagytam őket, de utolért a buszvégen és szakítottunk. Ott bevallotta, hogy már egy ideje együtt vannak a lánnyal és már kettőnk között nincs meg az ami régen igen. De azt az alattomosságot bánja meg, hogy játszott az érzéseimmel. Szeretne békében harag nélkül elválni. Erre meg akart csókolni de én felpofoztam. Természetesen tele volt a buszmegálló és a haverjai is ott voltak végignézték és természetesen ki is röhögtek. Rettentő kínos volt.
- Jajj kislányom megmondtam még az elején, hogy az a Patrik gyerek nem egy egyenes ember. Nem kell vele foglalkozni élje a saját kis életét tovább nélküled. Lesz még fiú aki boldoggá fog tenni és szeretni fog nem úgy mint ez a kis szilfacsökös gyíkfing. Hidd csak el nekem. Na de gyere ki és ismerd meg újdonsült vendégeinket. Biztos erőt fognak neked adni neked a srácok meg Brady is.
- Megyek megyek csak egy pillanat rendbe szedem  magamat.
- Jó de igyekezz mert Kevint nyaggatják, hogy hol vagy már.
letöröltem a könnyeimet megigazítottam a sminkemet és felvettem egy lazább szerkót. Szép lassan lesétáltam a lépcsőn és kimentem a konyhába. Felvettem a szokásos minden happy arcomat.
- Sziasztok Jessica vagyok örülök, hogy mindenki épségben megérkezett remélem jól fogjátok itt érezni magatokat. Elnézést kérek amiatt, hogy üdvözöltelek titeket előbb csak volt egy is elintézni valóm.
- Szerbusz Bella Schmindt vagyok a bátyád barátnője és Brady anyukája. - mutatkozott be a hölgy
-Kendall Fransis Schmindt, Bella öccse. - állt fel a magas, szőke, zöldszemű srác
- Én Logan Philipp Handerson, Kendall haverja - mutatkozott be a barna furi hajú srác
Nagy meglepődésemre kézfogás helyett két arcra puszit kaptam mindkét sráctól ami náluk nem ismert szokás.
- Gyerekek menjetek el sétálni az erdőbe addig mi megbeszéljük a dolgainkat. - fontoskodott anya
- Srácok van kedvetek sétálni egyet Jessicával valamerre? - fordította bátyám
- Persze mehetünk.......
- Rendi de előbb hozom Zizit és indulhatunk is.
Szép lassan sétálgattunk a szűk vadcsapásokon és a levelek csendesen hullottak a fák tetejéről. A gondolataimba mélyedtem. Még mindig Patrik járt a fejemben. A telefonom percenkét csörgött így inkább kikapcsoltam. A srácok mögöttem nagyon jól eltémázgattak, egy-egy mondatukon nagyon jókat mosolyogtam. Éppen az esküvőt kezdtem tervezgetni a fejemben mikor hirtelen elém ugrott ez a két agyilag 5 éves szinten álló gyerek.
- Állj elegem van abból, hogy egy szót sem szólsz hozzánk. Kisasszony nagyon nagy bajban lesz ha itt most rögtön nem kezd el beszélni.- rikoltotta Logan pókerarccal.
- Ide figyelj addig innen egy tapottat sem mozdulunk  míg nem szólalsz meg! - csatlakozott Kendall is
Mire és szegényeket úgy kinevettem, hogy még a könnyem is kifolyt de látszólag ez nekik nem esett jól.
- Bocsássatok meg  srácok de ilyen jót utoljára akkor nevettem amikor..... - elcsuklott a hangom és egy könnycsepp gördült végig az arcomon.
- Mikor?
- Amikor még együtt voltam a barátommal.
- Miért már nem vagytok együtt? Hisz mielőtt hazaértél volna Mrs. Taylor azt mondta, hogy van barátod.
- Igen de épp ma szakítottunk. De nem szeretnék beszélni róla ha nem gond.
- Persze, hogy nem gond. De annyit mindenképpen had fűzzek hozzá, hatalmas pancser a srác aki itt hagyott egy ilyen csajszit mint te. Mert kedves vagy csendes, segítőkész, álmodozó....... soroljam még?
- Nem kell köszi.
- Jó úgysem tudtam volna többet mondani. De beszéljünk inkább másról pl. szeretsz zenét hallgatni és játszol hangszeren? 
- Igen imádok zenélni meg dalokat írni. Egy kicsit tudok gitározni, zongorázni meg most tanulok dobolni. És tii srácok?
- PAAAAAASSSZZZZZ!!!!!!! - hangzott a válasz egyszerre ami kicsit felkeltette az érdeklődésemet.
- Ti titkoltok előlem valamit igaz?
- NEEEEM mi nem titkolunk semmit.
- Jó rendben hiszek nektek. Tessék itthon is vagyunk és még csak el sem tévedtetek. 
- Srácok van egy jó hírünk mégpedig az esküvővel kapcsolatban. Előbb lesz megtartva a repülőjáratok miatt és az új időpont hétfő......