14.rész Repülés a távoli ismeretlenbe

Izgatottan ültem az ülésben, majd kiugrottam a bőrömből barátosném mellett. Életemben először repülök és valósítom meg az álmomat más földrészen. Melodyt látszólag zavarta a viselkedésem de nem szólt semmit. Felszállt a gép. Az ablakhoz tapadtunk és csodáltuk a gyönyörű tájat. Képeket is készítettünk emlékül magunknak azzal a címmel " A jövő nagy csillagainak első lépése a a siker felé". Men tagadom a nevén még bolgoznunk kellene.
- Kikó- szólalt meg társam
- Mond!
- Fogadjuk meg itt és most, hogy mi nem fogunk a sajtó kénye kedve szerint változni. Mi legyünk az az agyra menős, mindig boldog,  kiakasztó és mégis jószívű csajok akik voltunk.
- Benne vagyok! Mit szokott mondani a hajdani énektanárunk?
- Már nem emlékszem!
- Mi vagyunk a legügyesebbek, a legjobb hangúak, a legokosabbak, a legszebbek és a legszófogadóbb és példamutatóbb cicamica banda.
- Jaaa!! Igen már tudom emlékszem!
Hirtelen landolni kezdtünk. Nem értettem miért hisz még nem értük el az úti célunkat . Britanniában lehettünk a gép rettenetesen leürült itt alig maradtunk fennt 5-en. Eltelt egy fél óra lassan szállingóztak fel az emberek. Egy anyuka az eléggé eleven kisfiaval beült mögénk, nem nagyon izgatott fel, hogy kik szálnak itt fel. Ez csak 3 percig tartott. Hirtelen két egyforma srác lépett oda hozzánk. Udvariasan megszólalt az egyik szöszi.
- Sziasztok csajok szabad ez a két hely itt mellettetek?
- PPPPPeeeeerszeeeee, hogy szabad üüüüljetek csaaak le. - válaszolt nekik Melody illetődötten.
Miután leültek kínos 10 perces csend lett amit az ikrek törtek meg.
- Meg tudhatnánk kik vagytok, honnan és hova mentek, de legfőképpen mi a nevetek?
- Hát ő itt Jessica Taylor én pedig Melody Grapes. Magyarországról indultunk és az U.S.A- ba megyünk. -válaszolta Mel
- Ottani ismerősökhöz mentek?
-Részben igen de a főbb ok az, hogy kaptunk egy lemezszerződést. -De ti kik vagytok? - kérdeztem
- Mi vagyunk a Jedward. Én John ő pedig aki Jessica mellett ül Edward öcsém.
Mel ujjongani, sikoltozni kezdett. Eleinte nem jöttem rá miért de végül leesett viselkedésének furcsasága. Hisz hatalmas rajongója az ikreknek. Kinéztem az ablakon gyönyörű volt a naplemente. Belefeledkeztem a nézegetésbe annyira, hogy nem érzékeltem a körülöttem lévő világot. Égy pillanat alatt elaludtam. Melody jól elbeszélgetett a sracokkal. Hatalmas robajra lettem figyelmes. Felíjedtem körülnéztem de nem láttam semmi gyanúsat.
- Jó reggelt álomszuszék! - köszöntött a srác aki mellettem ült
- Mi a franc volt ez?
- Viharba kerültünk de senkinek semmi baja viszonylag kevés ideig tartott. - felelt barátosném
- Figyu mesélnél magadról valamit Melodyt már kikérdeztük.
- Mit szeretnétek megtudni?
- Mondjuk hány éves vagy? Hogy ismerkedtetek meg? Mi a hobbyd? Tudsz e hangszeren játszani? Meg ilyenek.
- Jó hát akkor válaszolok. 16 éves vagyok. Igen jól hallottatok nem viccelek. Melodyval hat talán soha nem ismerkedtem volna meg ha nem váltok iskolát és nem ragadok vele a hó fogságában egy kicsi varosba ahol rettenetes a közlekedés. Kint a buszmegállóban úgy

ültünk egymás mellett mint két ismeretlen. Ám hirtelen énekelni kezdtünk és fél óra alatt csináltunk egy albumnyi gyagyas dalt. Az album címe -ne kérdezzétek miért- Bimballó lett.
Szemben a társam jókat nevetett velem együtt a visszaemlékezés alatt.
- A hobbym?  Na az sok van. Szeretek dalokat írni, énekelni, hangszereken játszani, olvasni, esőben sétálni, kézilabdázni és repülőből kiugrani.
- Milyen hangszeren játszol?
- Zongora, gitár, dobolni de ezt csak tanulom egyenlőre meg egy kicsit fuvolázni.
- Van háziállatod?
- Igen van egy kutyusom Zizi aki otthon maradt és egy sünim Janka ő viszont eljött velem.
A beszélgetésünket az utaskísérő zavarta meg azzal, hogy az öveket be kell kapcsolni ugyanis 10 perc múlva landol a gép. Utana már csak síri csend honolt közöttünk. A szívem a torkomban dobogott a leszállás miatt. Életem legroszabb landolása volt. Már kint vartunk a hallban. Megint csörög a telefonom azt hittem megint Patrik zaklat de megdöbbenve lattam James ikonját.
- Szia mit szeretnél??
- Hol a francba vagytok már egy órája kint várunk titeket a reptéren.
- Nyugi mi a váróban vagyunk.
- De mi is. Akkor hol vagytok?
- Ausztráliában vagytok csajok. - szólalt meg John értelmesen.
- Jessica ki volt az aki ott melletted megszólalt csak nem egy másik srác és hol vagy?
- Kérlek ne akadj ki. Ausztráliában vagyunk valószínű rossz gépre szálltunk fel. Aki pedig megszólalt mellettem az a Jedwad duó egyik tagja John volt.
- De ti hol és hogyan találkoztatok?
- Ez hosszú sztori.

Bedühödött és lerakta a telefont.
- Ki volt az aki ilyen indulatos?
- James volt.
- Figyu csajok ti szerintem menjetek el a következő géppel amcsiba mi pedig oda adjuk a számunkat ha szeretnétek velünk beszélgetni csak hívjatok bátran.
- Köszönjük szépen srácok.

Alighogy kimondtuk és elbúcsúztunk megrohantak őket a rajongók. Felszálltunk a gépre és végre a jóra viszont a mostani utat majdnem átaludtuk de előtte rengeteget beszéltünk az új haverjainkról. A reményem arról, hogy végre elaludhatok egy nagyot, szerte foszlott mikor a hátamba egy hatalmas rúgást érzékeltem. Hátranéztem és egy kb. 5éves kisfiúval akadt össze a tekintetem. Nem szóltam rá nehogy nagy konfliktus legyen belőle így inkább tűrtem a dolgot. Egy évnek tűnt mire megérkeztünk. Megkaptuk a csomagokat bár bele telt fél órába de ismét láthattuk kis kedvenceinket. Szomorúan észleltem, hogy senki nem jött ki elénk a reptérre. Így magunk indultunk el megkeresni a címet és a lakhelyünket.
- Te Kikó... Szerintem eltévedtünk. - szólalt meg Mel 3 óra kutyagolás után. - Ezt a táblát meg a kirakatot most látom negyedszerre.
- Nem mondooood. Ezt magyarázom neked percek óta. De nem, te ragaszkodsz ahhoz a ratyi GPS-es telefonodhoz.
- Hééé Pat-et hagyd ki ebből!
- Te komolyan elnevezted a telefonodat?? Na jó add ide!
Próbáltam kikapni a kezéből.
- Dehogy adom.  - rántotta vissza a kezét Melody.
- De igenis odaadod! Felhívom Carlost, hogy legalább valami hasznát is vesszük!
- Miért nem a tiedről hívod drágaságom?
- Mert le van merülve.
- Hát hallod jókor mondod ám te is.
- Mel egy órája ezt rágom a szádba ugyanis mint mondtam a repülőn nincs töltő.
Mel hirtelen megállt én nem figyeltem így jól nekimentem.
- Auhhh Kikó!
- Mi van?
-Nekem jöttél!
- Jó igen ezt tudom. De miért álltál meg ilyen hirtelen?
- Nem érdekel, hogy eltévedtünk de most mi ide bemegyünk és szépen megebédelünk.
Mutatott Melody az egyik étteremre.
- De bubu nem zavar, már délután 4 van?!
- Tudom de mi még csak most fogunk ebédelni.
- Ebben van valami igazság.
Bementünk az étterembe ahol rettenetesen megbámultak minket de különösképp nem zavart minket. Leültünk egy asztalhoz. Nagy nehezem jött a pincér és felvette a rendelést. Ő is elég furán nézett ránk amit mi ketten még mindig nem értettünk.
- Te Kikó mi lehet rajtunk amit ennyire megbámulnak az emberek szerinted?
- Fogalmam sincs szerintem átlagosak vagyunk.
- Elnézést megkérdezhetném, miért bámul mindenki minket? - szólítottam le az egyik felszolgálót
- Hát igazából azért mert ennyi cuccal és bőröndökkel nem szoktak ide bejönni meg egy kicsit furán néztek ki de kb. ennyi.
- Te Kikó, szerintem meglátszik rajtunk hogy mi lenni kici külföldi túristák és jönni nagyon nagyon naaagyon messzi. - bökött oldalba Mel miután a pincér elhúzott.
Egymásra néztünk. Olyan röhögőgörcs lett úrrá rajtunk, hogy félő volt, kidobnak minket az étteremből ha nem hagyjuk abba gyorsan.
Már épp nekiláttam volna a hagymalevesnek, de ekkor feltűnt hogy két szempár figyel minket kíváncsian.
- Te Melody... Azok az ikercsávók minket stírölnek ott a WC melletti asztalnál.
- Hol? Milyen ikrek? Dehogy figyelnek, kicsit üldözési mániás vagy drága barátnőm... Ezek max a sülthúsukkal szemeznek.
- De ha mondom. Amúgy meg kapd beeee! - bokszoltam vállba. Nem tudtam szabadulni az érzéstől, hogy még mindig figyelnek minket. Folytattam a levesemet de még kicsit fruszutráltan éreztem magamat. Csak egy pillanatra néztünk félre Melodyval de mire újra falatozni kezdtünk volna a két srác az asztalunkhoz lépett.
- Sziasztok nem gond ha csatlakozunk hozzátok?
Hirtelen összenéztünk asztaltársammal és egy hatalmasat nyeltünk.
- Igen. -mondta bátortalanul Mel. A két srác helyet foglalt az asztalnál.
- Sziasztok csajok én Chris vagyok ő pedig a tesóm Patrick Voros. Titeket hogy hívnak és mi járatban errefelé?
Egymásra néztünk Melodyval és válaszolgattunk nekik.
- Jessica Taylor vagyok. - válaszoltam
- Melody Grapes- válaszolt barátnőm.
- Még nem láttunk titeket ebben az étteremben soha. -mondta az egyik szőke iker.
- Mivel mi elég sokat szoktunk ide járni kajálni. -vágta rá a másik iker.
- Hát mi csak ráböktünk egy étteremre és bejöttünk.
- Honnan jöttetek és miért?
- Magyarországról mindketten. Igazság szerint a BTR tagjai ajánlották, hogy jöjjünk ide és híresek leszünk. Egy évre jöttünk, egyenlőre.
- Hol fogtok lakni?
- A bátyámnál Kevin Taylornál. Aki valahol a közelben lakik de mi még nem találtuk meg.
- Véletlenül nincs neki egy Bella Schmidt nevű barátnője és egy kicsi fia akit Bredynek hívnak?

-De de igen van. Állj csak ti mindezt honnan tudjátok Voroskék?
- Ez hosszú történet de tömören annyi, egy csomót szoktunk ide leutazni Kanadából. Megismerkedtünk Kevinnel jó haverok lettünk azóta is tartjuk a kapcsolatot és most megint lejöttünk hozzájuk látogatóba. De viszont arról sosem mesélt nekünk h van húga.
- Na szép. - mondtam és hirtelen akkora düh fogott el, hogy eltörtem a poharat.
- El tudnátok minket vinni oda?
- Persze gyertek utánunk.
Kifizettük az ebédet felpakoltuk magunkat és követtük a furcsa ikerpárt. Fél óra gyaloglás után egy hatalmas házat pillantottunk meg. Chris csengetett mivel tele volt kezünk a csomagjainkkal. Bátyókám elkerekedett szemekkel nézett négyünkre. Először nem nagyon értette hogyan ismerkedtünk meg de Patrick elmesélte neki és hirtelen minden világos lett számára.
- Sziasztok!- lépett oda Bella hozzánk.
Gyertek utánam megmutatom a szobátokat.
Bella végigvezetett minket egy hosszú folyosón aminek a végén volt egy ajtó. Az ajtó mögött csigalépcső vezetett fel az emeletre ahol a folyosó két oldalán 2-2 szoba volt.
-Jess a te szobád a jobb oldali első szoba lesz. Mel a tiéd pedig a bal oldalon a második szoba. Tessék itt vannak a kulcsok a szobához+ a lenti ajtóhoz. Pakoljatok ki rendezkedjetek be és derítsétek fel a terepet nyugodtan én addig lent leszek a konyhában.
Azzal eltűnt. Kinyitottam az ajtót valami mesés látvány tárult elém.

Nyitott szájjal néztem körbe a szobába és egyre csak ez a mondat járt a felembe: " Az enyém? Ez tényleg az enyém?" Az ablakhoz értem elhúztam a függönyt és egy erkélyt találtam mögötte. Egy gyönyörű szép parkra nézett. Kimentem az erkélyre, de csak egy pillanatra mert utána nekiálltam a holmim kipakolásának, és a  berendezkedésnek. Egyhamar elnyomott az álom és a pakolás abbamaradt...... 

Voros Twins

Jedward

13.rész Az utolsó nap

Másnap megviselten keltem fel. Egyedül voltam otthon mivel bátyókám is amcsiba ment. Mel felhívott, hogy ő elvállalja a szerződést és én miképp döntöttem. Semmi konkrétat nem mondtam neki....egyenlőre. Rohantam a buszra ahol a szokásos banda már vár és hiányolt. Ahogy illik és szokás egész úton be sem állt a szánk és csak nevettünk. Nálunk az értelem fogalma mást jelent mint az átlag embereknek. Mel a buszmegállóban várt türelmetlenül.
- Sziaa!!! Hogy döntöttél? -fogadott szívélyesen
- Mel higgadj le csak akkor mondom el ha nem nyilvánítasz véleményt.
- Jó jó nem fogok ígérem. Na de mond már!
- Rendben, benne vagyok, igen elvállalom.
- Eeezaaaaaaz imádlak Kikóóó!!!
- De nem szabad, hogy mások tudomására jusson mert abból nem jövünk ki jól.
- Akkor első utunk az igazgatónőhöz lesz. Utána az ofőhöz, végig csináljuk a napot holnap összepakolunk és másnap mehetünk amcsiba. 
- Mel a srácoknak ne szóljunk legyünk meglepik mert kivi vagyok az arcukra.
Beértünk a suliba, mindketten mentünk a magunk útjára és rögtön az első óra után lementünk megkeresni az igazgatónőt.
- Jó napot kívánok!
- Sziasztok lányok mi járatban vagytok?
- Hát pár napja felkerestek minket Amerikából 4 srác. Akik azért jöttek mert egy Egy évre szóló lemez szerződést ajánlottak nekünk. Sokat vaciláltunk és úgy döntöttünk kipróbáljuk és belementünk ebbe a dologba. 
- De ez lemondásokkal is jár és az egyik az hogy el kell költöznünk emiatt az iskolát itt nem tudjuk folytatni.
- Hát lányok ez egy kicsit nehéz dolog belátom és gratulálok a
siketetekhez. Rendben elengedlek titeket 2 feltétellel.
- Mi lenne az?
- 1. Néha kérek helyzetjelentést. Mivel egy diákunk sem ment ki Amerikába felügyelet nélkül
2. Melodynak levelezőn kell befejeznie az iskolát mivel idén érettségizik.
- Akkor inkább én is ott tanulnék mivel nem hinném, hogy ott ilyet oktatnának így ahogy itt a suliba.
- Akkor ezt megbeszéltük na de nyomás órára és a késést leigazolom nektek.
- Köszönjük szépen. Mindenképpen jelentkeznénk mivel a barátaink is itt vannak.
Bementünk órára így is késtünk 20 percet ami miatt igazolatlant kaptak volna de az igazgatónő közbelépett.
Kicsengetés után elmondtam az osztályfőnöknek is hogy miért hagyom itt a sulit. Ma délután még rengeteg szakköröm volt így csak késő este értem haza, anya már réges-rég otthon volt. Elmondtam neki is az amcsis költözést. Ő egyedül nem támogatta a dolgot.
- Nincs az az isten hogy téged egyedül kiengedjelek a nagyvilágba! Itthon maradsz és punk tum. - volt a reakciója miután közöltem vele a dolgokat.
- De anya... Melody is ott lesz meg mellette még sok-sok felnőtt. Meg lesz egy Tehervonatunk! - replikáztam.
- Egy mitek?! - akadtak fenn anya szemei.
- Tehervonatunk... Tudod, egy testőr, egy élő kétajtós szekrény!
Erre már nem tudott mit felelni. Még egy kicsit aggályoskodott a suli miatt, de ezt a meccset már megnyertem.
Egyszer csak megcsörrent a telefonom.
- Halló..?
- KIKÓ KIKÓ KIKÓÓÓ! - ordított bele a telefonba Melody.
- Melody Grapes ne ordíts te eszelős, megrepedt a dobhártyám!!!
- Jó de még se jó....
- Na ezt aztán jól kifejtetted drága barátosném.
- Aaaah gáz van! Kendall most dobott egy SMS-t, hogy már ma este indulnunk kellene! És azonnali választ vár!
- Hogy mi?! - vágódtam hátra a székel, valamint a kezemből a telefonom az akkor belépő apum homlokán landolt.
- Jajj apa nagyon sajnálom nem esett bajod??
- Kincsem elhiszem, hogy nagyon izgatott vagy de akkor sem kellene a székkel játszani és a telefont hajigálni.
- Jó jó de mi a gond? Ja itt a telód valaki keres ha letetted akkor még beszélünk. Kiment a szobából és becsukta az ajtót.
- Hallo!
- Jess! Jess!Jeeeees!
- Kendall mi a fracért üvöltesz te is? Valaki nyúz?
- Nem nem nyúz senki. Mel beszélt veled mert őt is hívtam. Kérlek siessetek a pakolással mert 11-kor megy a gépetek, mire jutottál a szüleiddel?
- Nyugi már majdnem el vagyok engedve ne parázz.-lecsapta a telefont.
- Anyaaa! - Rohantam le a lépcsőn a nevét üvöltve
- Miaz nyuszibogár?
- Légyszi légyszi had menjek el!
- Jessica ezt már megbeszéltük nem mehetsz el szülői felügyelet nélkül. Még akkor sem ha ott sok felnőtt lesz meg biztonsági őr.
- De anya ott van kint a bátyám meg a barátnője.- hirtelen elhallgatott és gondolkodni kezdett. Felmentem a szobába előkerestem a lehető legnagyobb bőröndöt ami otthon volt és pakolni kezdtem. Közben James felhívott vidichaten. Nem sokáig tartott a beszélgetés mivel anya lehívott a konyhába.
- Kincsem gondolkodtam azon amit az előbb mondtál. Megengedem azt hogy elmehess Amerikába egy feltétellel.
- Mi lenne az?
- A bátyádnál fogsz laki és minden nap beszélünk.
- Jujjj nyanyunyic imádlak jupiiiiii! -örömömbe ugráltam ölelgettem majd táncra perdültem. Apa belépett az ajtón és kissé hülyének nézett így inkább abbahagytam és felmentem a szobámba folytattam a pakolást. Eszembe jutott, hogy fel kellene hívnom Kendallt de nem volt hozzá kedvem. Így inkább pakoltam tovább. Egy külön bőröndbe került a macim, a könyveim és füzeteim, a fényképek és a fotóalbumok. A földre néztem és hirtelen eszembe ötlött, hogy a legfontosabbat majdnem itthon hagytam. A kis kedvencemet. Előkutattam a szállító kenelt és szép gondosan felszereltem mindazzal ami egy süninek kellhet az útra. Melody elhozza magával a kutyusát Speedyt is. Miután ezt is megcsináltam már csak indulni kellett.

Janka

Speedy

- Apaaaa!!! Segíts lecipelni a bőröndöket kérlek!
- Megyek már!
Sok időbe telt míg lecipeltük a bőröndöket a kocsiba.  Hosszadalmas utazás után odaértünk a reptérre. Mel még sehol sem volt így leültünk és vártunk. Nemsokkal utána lerohant Melody akit szintén a szülei kísértek a reptérre. Bemondták a járatunkat.
- Hát akkor azt hiszem itt a vége kirepülnek a mi kicsi madárkáink, rettentően fogtok nekünk hiányozni.
- Nem kell miattunk aggódni elég érettek és okosak vagyunk. Boldogulni fogunk az új világban. De nagyon fogtok hiányozni nekünk.
Megöleltük a szüleinket akaratlan is elsírtuk magunkat de nem mi voltunk az egyedüliek. Végigbattyogtunk a folyosón és felszálltunk a repülőre.