17.rész A koncert

Sétáltam fel a szobámba Bella valami vacsiszerűt kotyvasztott, Bredy aludt, bátyám a konyhában segédkezett.

- Jess gyere ide egy kicsit.- szólított bátyám

- Igen?-kérdeztem bunkón

- Ennyire mérges vagy a büntetés miatt?

- Igen ugyanis akkor kell ám megbüntetni amikor minden a legjobban alakul.

- És mit akart James?

- Semmit csak kicsit átjött hozzánk. Nem tudjátok hol van Mel?

- Elment valami John nevű sráccal. Ne aggódj hamarosan itthon lesz.- felelt Bella

- Felmentem fürdeni és felhívom a volt osztálytársaimat, ha kellek csak kiabáljatok.

- Rendben.- mondták egyszerre

Felmentem lefürödtem és csendben eltűntem a szobámba. Kisvártatva Mel rontott be.

- Na mi volt? Történt valami érdekes veled?

- Hát igazából csak beszélgettünk megbarátkozott Jankával. És a legjobb, hogy meghívást kaptunk a holnap esti koncertjükre. Teljes VIP jegyeket, tessék de vigyázz rá mert hajlamos vagy elveszíteni az ilyen fontos dolgokat.

- Koncira megyünk! Koncira megyünk! Történt még valami?

- Hát igazából úgy búcsúztunk el, hogy megölelt. Csuktam be az ajtót de visszarohant nem engedte, hogy becsukjam és kaptam egy puszit.

- Fülig szerelmes beléd.

- Ugyan csak kitalálod.

- Kikó! Nem látod  hogy néz rád? A stúdióban megcsókolt, minden szó nélkül beállított hozzánk, az esküvőn együtt táncoltatok és a mai eset. Ezek nem véletlenek szerintem össze kellene jönnötök. Szép pár lennétek és szerintem neked is jót tenne a régi után. Rettentően megváltoztál akkor, és még most sem az vagy akit megismertem.

- Ahogy te és John. Na veletek mi van?-tereltem a szót

- Elhívott randira. Fantasztikus volt, minden percét imádtam. Képzeld meg is csókolt életem legszebb napja.

- Na látod Eddel mi pont ezt tárgyaltuk és nekem lett igazam így jön nekem eggyel.

- Te Kikó el tudod hinni, hogy a kedvenc énekesem randira vitt és össze akar jönni velem?

- Igen el tudom hinni.

- Megyek felhívom a bátyámat és ezt még folytatjuk.- kereste a kifogást Mel

Felmentem vidi chatre Rebiék már fent voltak mivel hétvége van náluk így nem mentek suliba.

- Kikó mit képzelsz magadról  csak így bejelentés nélkül elmész tőlünk. Hol vagy? Kivel vagy? Miért mentél el?- bombáztak kérdéseikkel

- Csajok nyugi direkt nem mondtam el nektek mert a többiek már kombináltak volna?

- De mit csinálsz?- tette fel a kérdést Rebi 

- Most jelenleg Amerikában vagyok azon belül Venicében. Ott is a bátyámnál. Az ok ami miatt eljöttünk az az hogy lemez

szerződést kaptunk mi pedig elvállaltuk.

- Gratulálunk!! Büszkék vagyunk. Kendallel hogy alakulnak a dolgok? Összejöttetek már?-folytatta Dory

- Dory! Hogy gondolod ezt Kendall a rokonom. Mielőtt kérdeznétek Logan meg mást szeret és csak haverok vagyunk. A többiekkel nem nagyon találkoztam még.

Elmeséltem a csajoknak mi történt velünk amióta ott vagyunk. A verekedéstől kezdve az első éneklésig. Azt viszont soha nem mondom el nekik hogy alakulnak a szerelmi életeink Mellel. James ikonja megjelent a gépemen vagy 5 üzit írt. Az utolsó arról szólt, hogy felhív chaten. Megkértem arra inkább írásban beszélgessünk mert a barátnőimmel beszélek.

- Inkább a barátnőiddel beszélsz mint velem?

- Nem, nem csak tudod mikor iskolát váltottam az egész osztályból csak ők barátkoztak velem. Elsőre befogadtak maguk közé én pedig szó nélkül elmentem.

- Ja így már értem bocsáss meg a meggyanúsítás miatt.

- Semmi gond.

Dorothy és Rebeca elköszöntek. James valahogy megérezte mivel abban a pillanatban felhívott.

- Na így mindjárt jobb, hogy képet is látok.- jelentette ki.

-Miért neked nem felel meg a profilkép?

- Nem mert az nem olyan mint az élő.

- Te lenyomom a kamerát!

- De én látni szeretnélek.

- Ne nézz már! Csúnya vagyok meg olyan vagyok mint egy zombi. Hallod ne bámulj már. Hagyj békén most ehhez nincs kedvem.

- Jess ne bolondozz hisz fantasztikusan nézel ki. Ja és beszéltél a bátyáddal a holnapi nap miatt?

- Nem még nem beszéltem. De ne aggódj mindenképpen ott leszünk.

Hirtelen valaki a hátamra ugrott. Rettentően megijedtem. Kisfiú kacagást hallottam majd Bredyt pillantottam meg az ágy végén. Csikizni kezdtem és egy hatalmas puffanást hallottam és égtelen  kacagást.

- Mi volt ez?- kérdeztem kissé aggodalmasan

- Semmi semmi jól vagyok. Csak felborultam a székkel de nyugi tényleg semmi baj.

Bella meghallotta a zajt és benyitott hozzánk.

- Figyi most jobb ha megyek nehogy lebukjak. Szia.- írtam meg Jamesnek.

- Brady kincsem odamennél apuhoz beszélgetni szeretnék Jessel.

- Jó megyek. Apuuuu merre vagy??-rohant ki a szobámból. James pedig kijelentkezett de még írt üzit.

- Figyi én próbáltalak téged megkedvelni. Azt még elviseltem hogy a ruhát amit adtam átalakítottad. De amit most művelsz az már mindennek a teteje.

- Miért mit csináltam?

- Befurakodtál a családunkba a barátnőddel együtt. A fiamat ellenem fordítod és a tesód sem foglalkozik velem annyit mint azelőtt. Tudom ám, hogy csak játszod itt az jó kislányt közben velejéig romlott vagy. Gyűlöllek érted, meg tudnálak fojtani téged egy kanál vízben.

- De hisz nem csináltam semmit.

- Dehogynem sokkal híresebb vagy mint én és még csak most jöttél ide. Ráadásul nem is vagy szép se tehetséges. De arról kezeskedni fogok, hogy az itt töltött napjaid pokollá legyenek. Legyen szép estéd.

Kiviharzott a szobámból. Sírva aludtam el nem értettem mi baja van velem. Reggel féltem felébredni. Nem hagyott nyugodni az amit mondott Bella. Kevin bejött felkelteni.

- Kikó kérlek kelj fel.

10 percen keresztül ébresztgetett. Nagy nehezen felkeltem

- Kikó valami baj van? Szörnyen nézel ki. Bántott valaki?

- Köszi ez kedves most aztán tényleg jobban érzem magam.

Húztam a fejemre a takarómat.

- Kikó de én nem úgy gondoltam.- ölelt át közben- De ha attól jobban fogod érezni magad visszavonom a büntit.
- Hát nem lett jobb csak egy kicsit.

Égtelen rikácsolásra lettem figyelmes hát persze, hogy Bella volt. Kevin kiment a szobából kisvártatva Bredyke bújt be az ágyba mellém. Filmet kezdtünk nézni mikor James megint chatelni akart velem.

- Bredy nem haragszol meg ha beszélgetünk valakivel?

- Nem dehogy is. Kivel?

- Mindjárt megtudod.

Felnyitottam a chat ablakot.

- Szia Jessss.....ki van veled?

- Szia ő itt az unokatesóm Bredy.

- Akkor jó reggelt. Este tudsz jönni?

- Igen ugyanis visszavonták a büntit.

- Ez szuper.- felugrott és ujjongani kezdett.

- Micsoda bolond bácsi! -nevetett unokatesóm

- Igen tudom és én így szeretem.

- Te szereted őt?

- Igen de csak úgy mint Melodyt.

- Barátként?

- Igen úgy...barátként!

- Jaa amúgy miért van ilyen reggel fejed?- folytatta a faggatózást

- Mert talán még reggel van és most keltem fel? De ahogy látom te olyan friss vagy mint aki legalább 6 energiaitalt megivott már.

- Nem. Most tévedtél ugyanis minden reggel korán kelek, lemegyek futni és közben a kutyusom is jön velem. Miután hazaértem reggelizek majd megyek gyúrni.

- A srácokat nem szoktad felkelteni.

- Nem vagyis már megszokták ezt hisz nem most kezdtem el.

~ James gyere már miért kell minden áldott alkalommal rád várni?~-kiabálta valamelyik srác a háttérből 

- Bocsi Jess de megyünk próbálni este majd talizunk.

- Semmi gond drukkolok nektek szia.

És már el is tűnt. Bátyókám és a felesége elmentek dolgozni Bredyt elvittem oviba, Melody pedig ismét eltűnt. Nekiláttam a beadandómat megírni mielőbb végezzek vele és mehessek a koncertre. Rengeteg módszertan könyvet kellett kiolvasnom de 5 órányi kemény munka után elkészültem a dolgozattal. Nem haboztam elküldtem a tanáromnak.

- Kikó! Melody! Készülődjetek egy óra múlva indulunk.- figyelmeztetett bátyus.

- Rendben igyekszünk.- válaszoltuk egyszerre

Lefürödtünk, hajat mostunk, kicsi és szolid smink és rettentő roham a ruhakereséskor.

Jessica ruhája

Melody ruhája

Sikerült kiválasztani a legmegfelelőbb darabot. Már indultunk is. Fél órás utunk alatt megint csak énekeltünk, igazából bátyókán nem bánta sőt méltányolta. Értetlenkedve  vettem észre, hogy az autópályán vagyunk. Pechünkre rettentő dugó volt, természetesen ahogy illik. Kétségbeesésemben hívtam Kendall, kicseng semmi. Akkor Logan talán felveszi,  ám hiába a próbálkozás itt sem sikerült. Mel közben Jamest és Lost hívta de ő sem járt sikerrel. Az üzenetekre sem válaszoltak így még idegesebb lettem mint voltam. Nagy nehezen kikecmeregtünk a dugóból miért is ne a koncert már elkezdődött a koncert. Eszeveszetten rohanunk a kapuhoz még épp jókor értünk oda hisz a biztonsági őr beengedett minket. A színpad előtt már nem volt hely és a nézőtéren sem így maradtunk a színfalak mögött. A srácok irtó ügyesek voltak, jó volt látni azt a millió rajongót. Mel tombolt mellettem eljutott élete első BTR koncertjére. Elmélyedtem a gondolatba micsoda állóképesség kell ahhoz, hogy ennyi ember előtt hangremegés nélkül énekeljen valaki. Gondolatmenetemet James szakította félbe mikor a színpadra hívott minket. Hoztak nekünk két széket és helyet foglaltunk egymás mellett. Az ülésrend a következő lett Kendall mellette James. Én mellettem Mel majd Logan, Los és végül Dustin zárta a sort.

- RUSHEREK- hatalmas sikítás- szeretnénk bemutatni újdonsült munkatársainkat és barátainkat. Jessica Taylor és Melody Grapes.

Felálltunk és integetni kezdtünk. Körülöttünk mindenki tapsolt még a srácok is. Majd mikrofont nyomtak a kezünkbe. Melody beszélni kezdett.

- Köszönjük ezt a hatalmas tapsot igazán nem érdemeljük meg.

- Az, hogy mi itt lehetünk egyedül a srácok érdeme. Nekik köszönhetjük, hogy mi itt lehetünk Amerikában.

- A lényeg a lényeg örülünk, hogy itt lehetünk veletek ezen a fantasztikus koncerten.

- Most viszont visszaadjuk a szót a srácoknak ugyanis ő miattuk jöttetek ide. Had halljam a hangotokat!

A tömeg sikoltozni kezdett. Mi visszaadtuk a mikrofonokat és le akartunk menni a színpadtól de James visszahúzott minket. Közben azt súgta: menjek majd az öltözőjébe és ott várjam meg mert beszélni szeretne velem egy fontos  dologról. Leültünk a színpadon nekünk szánt székekre és az  Knew you were troublet utána pedig a Windows downt énekeltük közösen.

Teljesen váratlanul ért a dolog ugyanis ezeket a dalokat csak egyszer énekeltük el a srácokkal. Az is csak a szülinapomon volt,  álmomban se gondoltam volna, hogy  ez itt köszön vissza. Rettentő jól éreztem magam ahogy láttam Mel is élvezte a dolgot. James egész konci alatt bámult ami egy kicsit idegesített. Kendall próbálta visszafogni és észleltetni vele nem kellene ezt csinálnia, sajnos kis sikerrel. Elköszöntünk a közönségtől és a srácoktól is. Fogtuk magunkat és bementünk James öltözőjébe. Várakozás közben eljátszadoztunk Fox-szal és Sydny-vel. Kisvártatva megjelent James is.

- Sziasztok csajok. Figyi szeretnénk ha átjönnétek hozzánk a fellépés után és megünnepelnénk a mai napot. 
- Benne vagyunk!-vágtuk rá csuklóból.

Odalépett Melhez és súgott neki valamit utána kiment. Majd odafordult hozzám és megfogta a kezemet. Mélyen a szemembe nézett és belekezdett a mondandójába.

- Figyi Jess nem titkolhatom tovább a dolgot. Kedvellek téged nagyon nagyon. Amikor a közeledben vagyok vagy csak rád nézek, akár chatelünk szinte szárnyalok és elönt a boldogság. Tudom te is ugyan úgy érzel ahogy én. Látom a szemedben. Így hát lennél a barátnőm?

- Huhh hát ez wwááoohhh! Igen vagyis mégsem. Bocsika.

Tudom ez most kicsit furán jön ki meg minden de remélem megérted. Kérhetnék egy kis időt?  

- Persze én megértelek de ugye beszélgetni fogunk?-simította végig az arcomat és most már a hajammal játszott. -Tudom nem lehet könnyű egy ilyen kapcsolat után egy újat kezdeni.

- Persze, hogy beszélgetünk ez hülye kérdés volt. Veled ki ne beszélgetne. Figyi ezután szólíts csak Kikónak.

Erősen szemeztünk ismét már majdnem elcsattant a csók mikor Kendall nyitott be.

- James gyere interjú idő van és még a fotózás is hátra van. Szia Jess nem tudtam, hogy itt vagy. Bocsánat a zavarásért.

- 2 perc és megyek.

Kendall eltűnt, James gyorsan át öltözött és ő is eltűnt. Mel bejött és faggatni kezdett a beszélgtésről, nem mondtam neki semmit amin rendesen megsértődött. Épp indultunk ki a csarnokból, hogy kint megvárjuk Kendalléket. Mikor egy csomó srác rohamozott meg minket  autogram és fénykép miatt. Nehezen de sikerült lerázni őket és kijutni a kijáraton. Kisvártatva megjelent Logan utána a többiek is csatlakoztak hozzánk.

- Na akkor ki viszi el a csajokat? -tette fel a kérdést Los.

- Én motorral vagyok így csak egyet tudok vinni.- jelentette ki James

-  Jó akkor valaki jön velünk mert van még hely.- tájékoztatott Kendall.

- Nekünk így megfelel.- jelentettük ki határozottan.

- Kikó megy Jamessel, én pedig a többiekkel. Majd a háznál találkozunk.

Mel a többiekkel már elindult a házhoz James és én maradtunk.

- Motoroztál már?

- Nem még soha életemben.

- Izgulsz?

- Őszintén? Rettegek. Mióta apunak volt balesete engem sohase vitt magával és én is féltem vagyis még a mai napig is félek tőle. Meg Kevint szinte mindig vitte.

- Nem kell félni, szuper érzés amikor száguldozol.Tessék ezt vedd fel.- nyújtotta fém a bukósisakot. Félénken nyúltam a sisak felé mikor a kezemben volt sem mertem felvenni. Csak fogtam és nézegettem. James már indulásra készen állt de én lelkileg még nem álltam készen. Odalép mellém átkarolja a derekamat.

- Bízol bennem?

- Persze, hogy bízok. Csak...félek..- változott szaggatottá a hangom.

- Nem kell itt leszek melletted és vigyázok rád.

Fejembe húztam a sisakot és felültem a motorra. Szép lassan elindultunk a többiek után.

16.rész Valami van a levegőben!

 Sziasztok most először írok több szemszögből is egyszerre. Tanácsként ezt is kaptam így gondoltam kipróbálom. Bevallom kicsit furcsa így írni és vissza térek a régi írásformámhoz. De ez nem azt jeleneti, hogy a továbbiakban nem váltok szemszöget egy-egy résznél. Remélem tetszeni fog  ugyanis nagy szeretettel hoztam és írtam nektek. :D

Üdv: Kikó  

 

Teljesen ledöbbentem a csók után. Az arcom pillanatok alatt olyan vörös lett mint az érett paradicsom. Melody elterelte a srácok figyelmét és kimentek a fülkéből ünnepelni így kettesben maradtunk. Kissé körbenéztem mindenki eltűnt ahogy láttam.
- Hé csajszi jól érzed magad?-jött egyre közelebb hozzám. Hátat fordítottam neki abban reménykedve lemegy a pirosság ami az arcomon volt.
- Igen! Vagyis teljesen jól vagyok.
- Akkor megfordulnál nem szeretek mások háta mögött beszélni.
Megfordultam remélve, hogy pirosságom csökkent vagy teljesen eltűnt. Közben a  derekamat átkarolva lassan közelebb vont magához.
- Hogy tetszett a dal?- toltam el magamat tőle, ismét éreztetve vele hogy hagyjon béken.
- Fantasztikus volt, én megmondtam neked hogy szuperek vagytok. Bíztam bennetek és úgy látszik nem csalódtam.
- Köszönjük remélem legközelebb jobbak leszünk hiszen most kicsit féltem így beleremegett a hangom a dalba.
- Figyu....- lépett ismét közelebb hozzám de én ismét hátráltam
- Mi volt ez itt az előbb mikor ünnepeltünk?- szegeztem neki a kérdést.
- Ezzel még adós maradtam mikor nálatok voltam.- vonta meg a vállát
- Srácok mindenki titeket keres. Jess a bátyád pedig hívott és kérdezte mikor viszünk haza.- toppant be váratlanul Carlos mikor James újra közeledett felém. Zavartan hátrébb léptünk. Ő ment ki legelsőnek ugyanis a barátnője vacsizni hívta. Kifele odasúgtam Losnak:
- Köszönöm, hogy megmentettél.
- Szóra sem érdemes. De mitől?
- Nem számít, a lényeg az hogy megmentettél.
Elindultunk haza a stúdióból.

James szemszöge:

Furcsa volt ez a beszélgetés Jessel. Eddig csak egyszer beszéltem vele de akkor nem volt ennyire szégyenlős fogalmam sincs mi ütött belé. Lehet nem bír minket mint ahogy elsőre gondoltam. De akkor is meg fogom vele szerettetni magunkat. Annyira elgondolkodtam, hogy az utat szinte nem is láttam és majdnem elütöttem egy idős nénit. Bementem az étterembe ahol már Tanya várt az asztalnál.
- Szörnyen röstellem magam a  késés miatt remélem nem haragszol épp egy új dalt vettünk fel és kicsit elhúzódott.
- Jajj drágám semmi gond ismerem milyen az ha elhúzódik a munka.
Egy pincér felvette a rendelést. Pillanatok alatt ki is hozták.
- Jamikám cukorfalatom miért vagy ilyen feszült? Történt valami rossz?
- Nem semmi. Tényleg higgy nekem csak kicsit fárasztó volt a mai nap ennyi. Kimegyek a mosdóba.

Tanya szemszöge:

Tanya (James jelenlegi barátnője)

James ma a szokottnál is furcsábban viselkedik de hiába kérdezem nem válaszol.
James telefonja rezegni kezdett vajon ki írt neki?
" A stúdióban nem mondtam el de most szeretném mert nem hagy nyugodni. Tudod ami ott történt.....A csók.....rettentően meglepett....és....és....valljuk be remekül éreztem magam veled.... Remélem megbocsátasz, hogy így közöltem veled és nem élőben. Ott nem mertem volna elmondani neked. Ugye ez a mi titkunk marad és nem szólsz senkinek róla? Kikó♥ "
Visszatettem James telefonját a helyére nehogy gyanút fogjon.
A következő gondolatok fortyogtak bennem: Ki lehet ez a Kikó csaj? Hogy meri lekapni a pasimat? Megállj ha megtalállak kicsinállak és majd akkor megismered a nevemet és, hogy  ne szórakozz a pasimmal!

Sajnálom Tanya de  szakítanunk kellene!
Megakadt a falat a torkomon.
- Mi miért?
- Sajnálom de én csak azért jöttem veled össze mert nem  indult el a karriered. A főnökeid felkerestek és kérték, hogy legyek a barátod én pedig belementem.  Próbáltam veled a legjobban érezni magam és megadni amit csak egy srác adhat neked. Sajnos ez nem ment nekem, hozzád egy teljesen másfajta srác illik. Kérlek ne sértődj meg de mióta együtt vagyunk igyekeztem egy olyan Jamest kreálni aki megfelel az elvárásaidnak. De már amennyire nem tudom ki vagyok, hogy veszítem el a rajongóimat és sajnos  magamat is. Most mennem kell, itt van a vacsora ára. Szia majd még beszélünk.
Az én Jamesom ott fog hagyni emiatt a kis fruska miatt. Mi van abban a titokzatos csajban ami bennem nincs meg ahhoz, hogy szeressen?

James szemszöge:

Alig vártam, hogy visszaérjek a BTR lakásba és egyedül lehessek, egy kicsit gondolkozzak. A telefonom megrezzent de nem láttam értelmét az elolvasásának. De mégis nem hagyott nyugodni az üzenet tudta. Így fogtam a telefont leültem az ágyra és olvasni kezdtem. Az üzenet így szólt: "A stúdióban nem mondtam el de most szeretném mert nem hagy nyugodni. Tudod ami ott történt.....A csók.....rettentően meglepett....és....és....valljuk be remekül éreztem magam veled.... Remélem megbocsátasz, hogy így közöltem veled és nem élőben. Ott nem mertem volna elmondani neked. Ugye ez a mi titkunk marad és nem szólsz senkinek róla? Kikó♥"
- Juhiiii! Ezazzzz! Végre! Oh Yeeeah!Oh yeahh! Oh yeah! Oh yeeeiyeee!!
Te jó ég! Hát jól érezte magát ki tudnák ugrani a bőrömből. Már majdnem félig ott vagyok! WOOOHOOO!
Ugráltam az ágyon mint egy eszelős őrült és kiabáltam ahogy csak a torkomon ki tudott jönni. Még szerencse, hogy a srácok nem voltak itthon mert hülyének néztek volna. 

Jessica szemszöge:

- Carlos kérlek megállnál a kocsival.
- Mi miért?
- Azért mert egy kicsit körül akarunk nézni a városban.
- De a bátyád....
- Ne aggódj majd felhívom. Gondolom nektek is van dolgotok otthon.
- Igen de....jó rendben. Vigyázzatok magatokra sok rossz ember van ám a városban.
- Los mi vigyázni fogunk magunkra én tanultam rendvédelmet és önvédelmet,  Mel pedig profi szinten karatézik.
- Nagy kislányok vagyunk tudunk magunkra vigyázni.- csatlakozott hozzám barátnőm is.
- Jó rendben de ha bármi gond lenne akkor hívjatok minket. Elérhetők leszünk max. nem én megyek hanem James mert ő már tuti otthon lesz.
- Megbeszéltük szia Los!!
Elindultunk a vak világnak. Megnéztük a nevezetességeket, készítettünk rengeteg képet, feltérképeztük a terepet. Épp beléptünk egy kávézóba amikor két ismerős embert pillantottunk meg személy szerint John és Edwardot. Odamentünk hozzájuk köszönni és meghívtak minket egy kávéra és sütire. Jól elbeszélgettük az időt.
- Figyu srácok nekünk most mennünk kell.- vágtam közbe
- Menjünk együtt legalábbis a szállodánkig.- helyeselt John
- Ezt akkor megbeszéltük.- fűzte tovább Ed
Melody elöl ment Johnnal én pedig hátul kullogtam Eddel. Szerintem lesz valami a két jómadár között. Nagyon jól megtalálták a közös hangot. Nekem sohase fog összejönni Jamessel ez a dolog. A csók is tuti csak pillanatnyi jókedv miatt volt nem másért. Jól elmerültem a beszélgetésbe Eddel, jobb fej mint amilyennek gondoltam.
- Sajnálom csajok de itt elválnak útjaink.
- Mel egy pillanatra várj még.- állította meg John.
Közben mi folytattuk tovább a mondandónkat rengeteget nevettünk és ökörködtünk. Melodyékra pillantottam. John épp megfogta a kezét aminek nem ellenkezett. Már majdnem csók lett a vége mikor a szállodából a biztonsági őrük közbevágott.
- Sziasztok csajok!- kiabálták kórusban. Útközben találtunk egy fantasztikus butikot. Egyből bementünk és vettünk magunknak nyári holmikat. Természetesen egy dolog sosem hiányozhat a kezünkből ha sétálunk. Az a bizonyos valami a fagyi. Utunkat fagyival és szatyrokkal a kézben, énekelve folytattuk. A járókelők kicsit sem néztek minket hülyének. Sajnos örvendezésünk és boldogságunk hamar megtört ugyanis egy három főből álló férfi banda kötött belénk. Amilyen gyorsan csak tudtunk futottunk előlük utcából utcába míg egy sikátorba tévedtünk. Egyre közelebb és közelebb jöttek hozzánk. Rettentő ilyesztően néztek ki. Tele voltak tetkókkal, pircingekkel, fültágítóval. Mindegyik férfin voltak sebhelyek mind máshol. Gumibottal akartak agyon gyepálni minket ám rossz fába vágták a fejszéjüket. Melody a karate mozdulatokkal vagdosta földhöz én pedig a rendészeti oktatáson tanultak alapján. Kettőt sikeresen kiütöttünk. A harmadikat viszont mindketten gyepáltuk. Ezt a dulakodást meghallották a rendőrök és rögtön odasiettek a helyszínre.
- Nyugalom biztosurak ezek már nem mennek innen sehová kicsit elfáradtak és fáj mindenük.
- Köszönjük szépen épp most fogtak el egy nemzetközileg körözött bűnöző csapatot. De egyet nem értek hogy sikerült két ilyen törékeny fiatal lánynak ártalmatlanítani őket?
- Karatézom.- mondta Mel
- Én tanultam önvédelmet és rendvédelmet is.
- Még egyszer is köszönjük a segítséget.
Hirtelen eszembe jutott, hogy nem szóltam Kevinnek a kis városjáró akciónkról. Hazaindultunk nehogy szívszélütést kapjon. A ház rettentő messze volt így buszra szálltunk és így is 3 háztömböt kellett gyalogolni a házig. Hazaérve egy kicsit más fogadtatásra számítottunk.
- Hol a francban voltatok? De csak őszintén. Nem kellene tájékoztatni az embert arról ha később érsz haza? Persze ezt is mától kell megtudnom igaz?
- De nem csináltunk semmi rosszat és bajunk sem esett.
- Nem érdekel mars a szobádba egy hét szobafogság, nem hagyhatod el a házat. Meg az unokaöcsédre is vigyázol minden nap. Ahogy mára is megígérted és nem voltál sehol.
-  Ez igazságtalanság. Pukkadj meg!- kiabáltam
Felszaladtam a szobámba és bezárkóztam és duzzogni kezdtem. Pár perccel később kopogtatnak az ajtón.
- Ki az?- kérdeztem bunkón. 
- A bátyád te kis szamár. Vendéged jött.
-  Mond meg neki, hogy nem vagyok itthon. 
Ezt végighallgatván Mel átjött a szobámba próbált lenyugtatni, nem valami nagy sikerrel. Megint kopogtattak. Odarohantam az ajtóhoz és hatalmas dühvel tártam ki.
- Mi van?- kérdeztem flegmán
- Sziasztok bocsánat a zavarásért Kevin mondta, hogy nyugodtan jöjjek be.
- Jó akkor gyere beljebb és ülj le ahová akarsz.- mondtam immár mérséklődött indulattal
- Kösz rendben.
- Mel figyu ketteseben hagynál minket egy kicsit.- kértem immár teljesen nyugodtan
- Persze nekem úgyis fel kell hívnom egy ismerősömet.
Mel kiment a szobából, James pedig helyet foglalt az egyik babzsákon. 10 percnyi kínos hallgatás után megszólalt.
- Megkaptam az üzenetedet. Köszönöm az őszinteségedet. Amikor az üzenetet olvastam majdnem kiugrott a szívem a helyéről. Nem haragszok amiatt, hogy így mondtad el, sőt inkább örülök neki. A világ minden kincséért sem árulnám el ugyanis senkire sem tartozik. Ez a kettőnk kis titka marad. Ezt válaszoltam volna üzibe de jobbnak láttam így élőben.
- Mi az mit nézel úgy talán pókhálót látsz?-váltottam témát
- Nem, nem dehogy a stílusodat figyelem.
- És mi az észrevételed?-húztam közelebb a másik babzsákot és mellé ültem.
- Nincs semmi habos babos, hercegnős. Inkább sportos, laza, zenei. Hát a szoba színén meglepődtem. Álmomban sem gondoltam volna, hogy  a gatyám színéhez hasonlít.
Tovább taglalta a szobám furcsaságait mikor az ágy alól Janka mászott ki.
- Mi a franc ez az állat. Te jó szagú málnabokor, miért mászkál a szobába?- kiáltotta el magát
- Nyugi nem esz meg. Ö itt Janka az én afrikai törpesünim.
- Nagyon édes! Süni mint háziállat és nem bök? Megfoghatom?-pattogott
- Persze csak óvatosan meg ne szúrjon.-átnyújtottam a kezébe és teljesen elvarázsolta Jamest

- Jéjj nem is bök annyira mint ahogy gondoltam!
Jól megbarátkoztak egymással és elaludt James ölében.
- Jajj majd elfelejtettem tessék ez a tiétek.- nyújtott felém két papírdarabot.
- Mik ezek? Csak nem az amire gondolok?
- De igen az, VIP jegyek a koncertünkre holnapra. Szeretnénk ha eljönnétek és megnéznétek minket.
- Sajnálom de én nem tudok menni.
- Miért?
- Egy hét szobafogságot kaptam.
- Megoldjuk. Nekem most mennem kell de lehet este majd írok.
Kikísértem de az ajtót nem léphettem túl. Búcsúzásképp megölelt.
- Szia!
Csukom be az ajtót de ahelyett, hogy csukódott volna inkább kinyílik. James visszajött és egy puszit nyomott az arcomra utána tényleg elment. Rohanok fel Melhez de sehol sincs. Akkor majd holnap megkapja a jegyét. Addig is nem fogja elkeverni sehova.

15. rész Első alkalom a stúdióban

Hugiii! Kikóó! Jeeess! Jessiiica!!!! Jessica Taylor! - dörömbölt az ajtómon a bátyám. Roppant idegesnek tűnt a hangja de valami azt súgta ne keljek fel. A dörömbölést és a kiabálást tovább folytatta. Amikor már megunta benyitott hozzám.

- Kikó! - ordította hangosan mire én ijedtemben legurultam az ágyról.

- Kevin muszáj neked halálra ijeszteni az embert!?

- Mi volt ez a huppanás? Nincs senkinek semmi baja? -gyűlt mindenki a szobám köré.

- Nem nincs semmi gond.-feleltem mindenki megnyugtatására.

- Elmenjünk valahova vacsizni vagy rendeljünk pizzát?

- Csak ezért a kis egyszerű kérdésért keltettél fel?

- Vacsorázzunk!!!! - kiáltott fel mindenki.

- Köszi de én inkább kihagynám ha nem okoz gondot számotokra.

- Nem nem semmi gond.-felelt bátyókám.

Összeszedelődzködtek és egy fél órán belül már egyedül is voltam a hatalmas házban. Befejeztem a kipakolást és felmentem vidichatre. Alig telt el egy perc de máris egy csomóan hívtak és írtak üzit. Találomra rá akartam bökni valakire de valami azt súgta, hogy hagyjam most ezt és inkább csináljak valami mást. Így felfedező körútra indultam a házba. Először Melody szobáját néztem meg:

Megéheztem ezért a a konyha felé vettem az irányt. De ahhoz át kellett mennem a nappalin. Majd a konyha következett:

Egyszerű de mégis nagyszerűen néz ki. Épp nyitottam ki a hűtőajtót mikor megcsörrent a telefonom.

- Carlos!? Szia mond!

- Megérkeztetek már Venicébe?

- Igen meg miért?

- Fél órán belül találkozunk a stúdiónál.

- Félek ez most nem fog menni.

- Miért?

- Mel elment a bátyámékkal vacsorázni nekem meg fogalmam sincs  mi merre van.

- És te? Miért nem mentél el velük?

- Nem volt étvágyam meg kedvem sem.

- Tudod, hogy hova mentek?

- Carlos könnyebb kérdést esetleg nem tudsz feltenni?

- Jó jó igazad van. Figyu fél óra múlva ott leszünk nálad és megyünk Melért utána irány a stúdió.

- Jó deee..

- Fél óra múlva Szia! -lerakta a telefont. Eszembe jutott, hogy épp valami kaja után kutattam Anyát pillantottam meg a képernyő sarkában így felhívtam.

- Szia kicsim mesélj milyen volt az út.

- Szia anya! Az út fantasztikus volt bár voltak kisebb akadályok de megoldottuk. Szereztünk új barátokat és legismerkedtünk egy masik kontinens különös világával.

- Kik azok és hogyan ismerkedtetek meg?

- Először a repülőn egy  világsztár ikerpárral Edward és John Gimessel. Akik Ausztráliába utaztak és velük mi is. A legközelebbi géppel ami ment amcsiba azzal kerültünk a bátyámékhoz. Igaz senki nem jött ki elénk a reptérre így egyedül indultunk el. Roppant éhesek lettünk+eltévedtünk így az egyik étteremben megebédeztünk. Az étteremben egy ikerpár csatlakozott hozzánk Chris és Patrick Voros akik ismerik a bátyámat és elkísértek ide minket.

- Várjunk micsoda hova mentetek?

- Ausztráliába.

- De hogyan?

- Nem figyeltem oda teljesen melyik folyosóhoz kell menni és ezáltal rossz gépre szálltunk fel.

- Más barátokat is megismerkedtetek már?

- Nem még csak ezzel a négy sráccal.

- Persze még oda sem ér a testvéréhez és máris bepasizik. Melody ő hol van?

- Anyaaaa tudod, hogy nekem más tetszik. Elmentek vacsorázni Belláékkal.

- Kicsoda áruld el kincsem?!

- De nem mondod el senkinek mert szerintem ez nem kölcsönös sőt van barátnője. Kendallel megállapodtunk, hogy csak szakmai kapcsolat lesz a BTR és Niko között semmi más.

- Jajj Jess ha bármi gondod lenne vagy kérdezni akarsz rám számíthatsz.

- Köszi anya de most megyek öltözni mert 5 perc és Carlos itt lesz értem mert be kell mennünk a stúdióba.

- Rendi vigyázzatok magatokra ha van valami akkor hívjatok, írjatok.

- Rendben mindenképpen jelentkezem szia puszi!

- Puszi kincsem!

Alig tettem le a telefont már csengettek is magamra kaptam a ruhámat és a táskámat. Rohantam le a lépcsőn kinyitottam az ajtót és meglepetésemre nem Carlos állt az ajtóban hanem egy velem egy idős lány.

- Szia segíthetek valamiben?

- Szia Samanta James vagyok a szomszédból. A szüleim látták, hogy valaki ideköltözött így átküldtek szomszéd üdvözlésképp.

- Ez kedves tőled és a szüleidtől bulj beljebb. Jajj micsoda udvariatlan vagyok. Jessica Taylor vagyok Kevin húga de hívj csak Jesnek.

- Nem tudtam, hogy Kevinnek van húga.

- Pedig van. Kérsz valamit inni vagy rágcsálni valót?

- Nem kérek köszönöm viszont egy pohár vizet elfogadok.

- Egy pillanat és hozom.- ismét csengettek az ajtóm- Másodperc csak kinyitom az ajtót.

- Menj csak.

- Carlos szia bulj beljebb.

- Te jó ég te Carlos vagy a BTR-ből?!

- Igen én vagyok és te ki vagy?

 - Samanta James a szomszédból.

- Örvendek Samanta. Na Kikó gyere mert még el kell mennünk Melodyért és utána a stúdióba.

- Várjunk csak. Ki az a Melody és honnan ismered Carlost és miért mész te stúdióba?

- Figyi most mennem kell de ha legközelebb átjössz mindent elmagyarázok. Szia!

Samanta hazament mi pedig elindultunk Melodyért. Felhívtam a kocsiból, hogy merre van és abban az étteremben ahol mi is ettünk. Pillanatok alatt megtaláltuk. Mel már kint várt minket az utcán.

Fél óra izgalmas és éneklős utazás után megérkeztünk a város másik felében lévő stúdióba. Kiszálltunk az autóból megrökönyödve és gyomorideggel álltunk a hatalmas épület előtt.

- Mi a gond csajok? -érdeklődött Carlos

- Semmi - válaszoltunk egyneműen. Még egy percig vártam majd hátat fordítottam az épületnek és ahelyett, hogy bementem volna inkább elfutottam onnan. Már elég messze voltam a stúdiótól mikor futás közben valaki visszarántott.

- Hova rohansz ilyen sietősen? Szó szerint rohanva.

- Bárhova csak minél messzebb legyek....

- Mitől is? -kérdezte

- Hát attól az épülettől.-mutattam a stúdió felé.

- De miért?

- Nem akarok oda bemenni.

- Jessica nincs mitől tartanod nem esz meg ott senki.

- Te honnan tudod a nevemet? Várj csak egy kicsit roppant ismerős vagy nekem valahonnan.

- Igen tudom az.....

- Ne! Ne segíts kitalálom........ Megvan a kajacsatás srác vagy.

- Igen az!

- Hogy is hívnak? Bocsika csak elfelejtettem

- Semmi gond James vagyok.

- Ááh igen már minden megvan.

A két kezével megfogta a vállaimat majd szépen lassan csúszott a keze lefelé végig a karomon míg végül a kézfejemhez ért és közben azt mondta:

- Figyi elhiszem, hogy most így első nap gyomorgörcsöd van, de a barátnőd ott vár téged és bízik benned, számít rád. Ahogy én is hisz remek énekes vagy, vagyis vagytok. Nem hazudok hisz hallottalak már énekelni az esküvőn. Emlékszem ott is rettentően izgultál de mikor megszólalt a zene te kivágtad magadat ez profiságra vall. Menni fog higgy nekem én is megtettem pedig ugyanígy indultam neki mint te. De megtettem a többiekért még akkor is ha nem ismertem őket. Gyere visszakísérlek Loshoz.

- Köszi ez igazán kedves tőled, de szerintem neked nem lett volna mitől tartani hisz fantasztikus hangod van és jól nézel ki. Ja és még valamit megtennél?

- Természetesen akármit!

- Engedd el a kezem hisz ha jól tudom van barátnőd a környék meg tele fotóssal.

- Ez a barátnő dolog kicsit komplikalt de rendben ahogy óhajtod de visszamész a stúdióba.

- Igen visszamegyek de nem miattad nehogy azt gondolod, hogy sikerült rábeszélned.

Szépen lassan sétáltunk vissza Carlos már azt a kis maradék haját tépte Mel pedig nem szólt hozzám egy szót sem. Bementünk a stúdióba ahol szívélyes fogadtatásban részesültünk. A producer asszisztense körbe vezetett minket megmutatta mi hol van és mit hol találunk. Végül a hangstúdióba vezetett minket ahol Matthew producer már minket várt.

- Sziasztok üdvözöllek titeket Musican entertointentben. Na eddig hogy tetszik ez a dolog?

- Fantasztikus!!!- vágtuk rá amin meglepődött és meghökkent.

- Csajok ti mindig így egyszerre szoktatok válaszolgatni?

- Igen többnyire....

- De csak ha egyszerre gondolunk ugyanarra a dologra.

- Ez ijesztő.....

- Matt ne aggódj hozzájuk lehet szokni. -nyugtatgatta Carlos

- Ja akkor rendben van. Na csajok nem akarjátok kipróbálni a mikrofonokat és megmutatni mit tudtok?

- De, mehetünk....- vágta rá baratásném.

Bementünk a süketszobába. A szoba túloldalán mindenki minket bámult.

- Mel nekem ez nem megy!-fordultam felé aggodalmas arccal 

- Dehogynem gondolj arra hogy kint a parkban éneklünk csak mi ketten zárd ki a világot.

- Mit fogtok énekelni?- vágott közbe Mat

- Clarity- mondtam neki.

- Nem lesz ez egy kicsit nehéz dal nektek?

- Meg fognak vele birkózni ügyes kis csajok.- biztatott minket Carlos

- Kezdhetjük...-jelentette ki Mel

Alighogy elkezdtünk énekelni az egész stúdió odacsődült hozzánk. Mindenki tombolt roppan boldogok voltak. Melodyval mindebből nem sokat fogtunk fel annyira beleéltük magunkat a dalba. Kint mindenki beszélni kezdett Matthez mi viszont nem hallottunk semmit. Nagy nehezen eloszlott a tömeg, mi még mindig a süket szobában voltunk. A srácok berohantak hozzánk felkaptak minket és dobálni kezdtek.

- Tegyetek le minket kérlek nem bírom a magasat!- kiabálta Mel.

Letettek minket egymásba kapaszkodva ugráltunk és sikoltoztunk. A nagy ünneplésben mindenkit megölelgettem. Hirtelen James odalépett hozzám és egy óvatlan pillanatban megcsókolt...