21.rész Beavatás egy kis extrákkal

James előbukkant egy kis szobából immár pólóba és papucsba.

- Csajok ne csak álljatok menjetek beljebb és vetkőzzetek le.

Bevezetett abba a kis szobába ahonnan ő is kijött. A fogasok fölött ott virítottak a neveik mikor megláttam jót kacagtam rajta. Feltettük a kabátokat a kesztyűt, sálat, sapkát a saját fogasainkra.

- Minek ez a sok téli holmi?- érdeklődött James

- Nyugi ez télen alapfelszerelés. Nem kell aggódni nem fog itt sok vizet zavarni.

- Jó rendben.- nyugodott bele- Na akkor felmegyünk az emeletre és megmutatom a szobáitokat.

Elindultunk ismét a házigazda ment elöl. Megmutatta kinek melyik a szobája bár mi is rájöttünk volna a díszítésről. Mi a folyosó vége felé kaptunk helyet egymás mellett. Mintha koleszban lennénk csak sokkal nagyobb és szebb.

Melody szobája

- Menjetek be nyugodtan ismerkedjetek meg az új szobátokkal. Remélem tetszeni fog nektek. Ha pedig kipakoltatok gyertek le a konyhába és ott folytatjuk a beszélgetést.

Először Mel szobáját néztük meg. Együtt rendeztük be az ízlésének megfelelően. A falra posztereket raktunk meg közös képeket. A szobában értetlenkedve néztem egy ajtóra. Annyira hajszolt a kíváncsiság hogy benyitottam és egy hatalmas fürdőszobát pillantottam meg full felszereléssel.

- Nagy csillag gyere kukkants ide be.- kiabáltam barátnőmnek

- Hova?

- Oda ahol nyitva van az ajtó.

Letette a bőröndöt a földre és felém indult.

- Wooow! Ez gyönyörű! És az enyém!?- ámult el 

- Saját bejáratú fürdőd van meg gardrobod.

- Csodálatos ez a ház, olyan akár a palota. De szerintem menj te is pakolni én pedig kidíszítem az ajtómat is.

Egyedül hagytam Melt kibontakozni és nekiálltam én is a pakolásnak. Épp a gardrobot bújtam mikor valaki hátulról átölelt. Rutinból gyomorszájba vágtam amitől földre rogyott

rogyott. Megfordultam hogy megnézzem kit ütöttem meg.

- James te jó ég nincs semmi bajod?

- Nincs, mondjuk!-rázta a fejét és a hasát fogta.- De egy életre megtanultam, sohase lopakodjak mögéd vagy ilyeszelek meg mert akkor én járok pórul. De az biztos, nem mehetsz többet önvédelmi edzésre.

- De nem akartalak bántani higgyj nekem. Kérlek ne haragudj rám!- ültem le hozzá a padlóra.

- Hiszek neked és nem haragszom érte csak kérlek többé ne alkalmazd rajtam. Se máson.

- Nem fogom ígérem. De azt nem tilthatod meg hogy járjak edzésre.- akadtam ki rá

- De igen egész addig míg meg nem gyógyulsz.

- Szerencséd!- nyugodtam meg

Ajtócsapódás hallatszott lentről. James kiszaladt a szobából, hogy megnézze ki jöhetett. Kiraktam a maradék holmimat és kidíszítettem a szobát, megismertettem Jankával az új helyét. Először nem tetszett neki ám pár perc elteltével már vígan szaladgált a szobában.

Jessica szobája

Lementem a konyhába Mel már kint volt. Helyet foglaltam mellette.

- Vigyázat!!- kiáltotta el magát James. Felpattantunk a helyünkről. Kendallék megláttak minket és elkiáltották magukat.

- SZENDVICS!!!

Mind ahányan vannak felénk kezdtek futni és egy kicsi a rakás dolog sült ki belőle. Én voltam legalul fölöttem Mel és a srácok.

- Te jó ég! Szálljatok le rólam borzasztó nehezek vagytok!- nyöszörögtem a kupac legaljáról 

- Ugyan nem szálunk! Kikó hogy gondoltad ezt?- válaszolta valaki, közben Dustin nyitott be a házba.

- Srácok ti nélkülem szendvicseztek?

- Dehogy is, gyere ne hagyd ki.- bátorította Kendall

Nekiiramodott és a kupac tetejére ugrott.

- Dustin most komolyan gondoltad ezt?- vontam kérdőre

- Ki az ki szólt?

- Halihó! Itt vagyok lent.

- Jajj szia Jess. Melody rég láttalak neked is szia!

- Leszállnátok rólunk? Kicsit nagyon nehezek vagytok.

- Jó jó rendben! Oszolj van srácok!- ordította Carlos

- Hivatalosan is közénk tartoztok!- lépett oda hozzánk Dustin

- Éhes valaki?- tette fel a kérdést Kendall

- Ez hülye kérdés volt mert szerintem mindenki éhes.- jelentette ki Logan.

- Csajok jó lesz nektek is a pizza?- lépett oda hozzánk Los

- Tökéletes.- feleltünk egyszerre.

- Ki milyet kér? -ordította Kendall hogy mindenki jól hallja.

- Húsimádó!

- Gombás! -ordítottuk mindketten egyszerre.

Percekig ezt a két szót kiabáltuk egymásnak már-már nevetve.

- Nyugi csajok lesz mind a kettő. Ebből ne csináljatok problémát. Még kettő úgy is lesz mivel nem lesz elég hetünknek. Dustin megrendelte a pizzákat, Logan elment üdítőért, James, Lossal filmet kerestek és berendezték a médiaszobát mozivá. Kendallel előkészítettük a rágcsát kis tálakba mikor eszembe jutott valami.

- Mel csináljunk desszertet konyhai maradékokból.- súgtam a fülébe.

- Kendall segítenél Carloséknak?

- Persze már megyek is.- szélsebesem viharzott el a konyhából mintha egy hatalmas teher alól szabadult volna meg. Finomságok után kezdtünk kutatni a konyhában. Szerencsénkre egy csomó édességet találtunk. A hűtő leghátsó sarkában találtan egy kis fagyit. Összekutyultunk mindent tejszínhabot, oreo kekszet, csokiszirupot, dekorcukrot, mogyoróvajat, gesztenyepürét, pudingot és három féle fagyit. Csengettek az ajtón Kendall előbukkant a szobából és a kezebe nyomott egy 20-ast.

- Elintéznétek légyszí!

Kimentem kifizettem a pizzát és bevittem a konyhába. Felvágtuk hogy könnyebben ki lehessen szedni a dobozból. Miközben szeleteltem valaki a vállamat kezdte bökdösni. Késsel a kezemben fordultam meg, megláttam Jamest és akaratlanul is elmosolyodtam.

- Lehetne egy furcsa kérésem?

- Hogyne bökd csak ki!- mutogattam a késsel

- El tudnátok úgy rendezni a pizzákat hogy egy dobozban mindegyikből ízből legyen? Így ni.-Közben rendezgetni kezdte a pizzákat minta gyanánt.

- Nem kellett volna megmutatni te kis buksi! -jelentette ki Mel és összekócolta a haját.

- Áááh a hajam!- nyervogta. Erre én elég furi arcot vágtam amit valószínűleg észrevett. A feje pillanatok alatt rákvörös lett és elhúzta a csíkot a konyhából. Befejeztük a pizzák rendezgetését. Felpakoltunk és a médiaszoba felé vettük az irányt. Hiába erőlködtünk, kopogtunk nem nyitottak ajtót. Végül kitaláltam hogy a könyököm még szabad és azzal nyitottam ki az ajtót.

- Szép mondhatom! Itt szenvedünk teli kézzel ti pedig itt vagytok mint 5 erős férfi és szartok a fejünkre.

- Kikó ezt te sem gondoltad komolyan, pont ők érett erős férfiak.

- Ki kérem magunknak!- vágta a földhöz a párnát- Mi igenis erős és érett férfiak vagyunk!- esett nekünk James

- Ha annyira erősek lennétek ti cipekednétek nem mi.- vágtam vissza neki elég bunkón. Erre megsértődött kikapta a kezemből a tálcát,  pechére leborultak a meglepik és csupa mocsok lett a padló.

- Na ide figyi drágaság! Most fogod magad és kimész a fürdőbe engedsz forró vizet a felmosóba. Utána teszel bele egy kupak tisztítószert és idehozod.

-Kendalk te menj ki a konyhába és hozz kanalat, szivacsot, meg egy tál vizet.- osztotta ki a következő feladatot Mel

- Dustin és Logan! Ti összeszeditek a két üvegtál maradványait és hoztok seprűt szemeteszsákkal.

- Los te pedig elveszed tőlem a maradék kaját és leteszed az asztalra nehogy baja essen.- utasított Mel

- Dologra! Nyomás!-jelentettük ki határozottan. Két percen belül mindenki hozta a rá osztott holmikat. Persze mi végeztük a dolog oroszlán részét. Befejeztük a nagytakarítást és mikor le akartam ülni barátnőm mellé mindenki fel szisszent.

- Mi van?-értetlenkedtünk egyszerre megint.

- Neked más helyet szántunk.- szólalt meg Kendall

Egy távolabbi babzsákhoz vonszoltak és ültettek le. James megfogott egy doboz pizzát és mellém ült.

- Ahahh szóval erre megy ki a játék.

- Mire is?- vigyorgott ártatlanul James.

- Tudod te azt jól.

- És netalántán zavar hogy mellettem ülsz?

- Ami azt illeti igen... vagyis nem... vagyis nem tudom naaa.

- Értem én..vagyis nem... vagyis nem tudom naaa.- utánozott

- Ne csináld már ez az én szokásom.

- Ne csiiiiin...- befogtam a száját de sajnos elvesztettem az egyensúlyomat és egyenesen az ölébe estem.
- Na kezdődik az Éhezők viadala.

- Melyik rész?- érdeklődött Mel.

- A futótűz! De csüüüü! -vágta rá Logan.

Teljesen vörös lett az arcom és rettentő gyorsan leszálltam róla nehogy félre értse a dolgot. De szerintem már késő volt.

- Tudom, jóképű vagyok meg bejövök neked meg minden de ennyire ne legyen nyilvános a dolog!

- Én ne csináljam nyilvánosan. Hisz csak elvesztettem az egyensúlyomat. De különben is te bámultál a színpadon annyira hogy már a rajongóknak is gyanús lett. Elraboltál hogy randizni tudjunk, meg amikor átjöttél a bátyámékhoz. Nananaaa!!!

- Nyugizzál már le! Probléma az ha szeretek veled lenni?

- Ezt nem mondtam.

A térdemre tette kezeit, gondolom azt akarta, én meg az övére tegyem az enyémet, ám én inkább egy pizzaszeletért nyúltam.

- Kikó megbántottalak ami miatt ennyire eltávolodsz tőlem?

- Nem dehogy is.

- Akkor mi?- erre a kérdésre megsértődtem és elfordultam tőle és csatlakoztam a filmnézőkhöz.

- Kikó most mi bajod van? Nem szeretem ha valaki duzzog. Kérlek légy megint az a Kikó aki egy perccel ez előtt volt.

Nem foglalkoztam vele nehogy azt higgye minden rendben van. Annyira nem bírta hogy nem figyelek rá így odahajolt és megpuszilta az arcomat.

- Most sem bocsátasz meg?-nézett rám boci szemekkel.

- Nem....de lehetséges....vagyis nem tudom...

- Szeretnék veled négyszemközt beszélgetni egy kicsit.

- Hol?- kérdeztem vissza értetlenül

- Nem tudom de biztos nem itt.

- Külön kell elmennünk a szobából nehogy gyanús legyen. 
- Kikó te menj ki előbb és a hálószobák előtt tali.

- Rendi.

Kimentem a szobából "inni". 10 perccel később James robogott el mellettem.

- Mi van nem jössz?

Visszafordult értem és együtt rohantunk. Berontott a szobájába és akkorát lökött rajtam hogy ráestem az ágyára. Nem sokat teketóriázott ő is felpattant hozzám hanyatt fektetett és a csuklómat szorítva tartott lent.

- Te idióta eressz el! Ez nem vicces, most már kezdek félni tőled!-erre a kijelentésemre éreztem hogy gyengül a keze. Próbáltam kitörni a szorításából ám ismét megmakacsolta magát. Fölém hajolt annyira hogy az orrunk már egészen összeért amire puszit nyomot és leszállt rólam. Felpattantam az ágyról és minden szó nélkül az ajtóhoz rohantam.

- Kikó kérlek ne menj el!-kapott a kezem után.

- Mindezek után még azt kéred maradjak veled egy légtérben?

- Igen....vagyis nem...nem tudom....igen.

- Hülye leszek....majd ha piros hó esik....meg nyár közepén hóemberek potyognak az égből. Esetleg akkor.

- Kikóóóó!!!!

- Mi van?

- Én nem akarom hogy azt feltételezd rólam szándékosan bántanálak. Neked sohasem ártanák és nem tennék semmi olyat amit te nem akarsz vagy nem vagy felkészülve lelkileg.

Átkarolta a derekamat és többé nem eresztett magától. A szívem még gyorsabban kezdett verni, mint amikor az ágyon voltam. Éreztem hogy egyre vörösödik az arcom, a gyomromban furcsa és szokatlan érzés kavargott. Nem szóltunk egymáshoz semmit. Az egyik kezét elvette és szép lassan az enyém felé közeledett. Csak bámultunk egymásra nem törődve a külvilággal. Egyik pillanatról a másikra annyira zavarba jöttem, hogy inkább lesütöttem a fejem és a padlót néztem, elengedtem a kezét és távolabb mentem tőle egész az ablakig. Kis ideig nem szóltam majd hirtelen megfordultam.

- Miért csináljuk ezt?

- Mit is?- pár lépést közelebb jött.

- Közeledünk egymás felé de valahogy számomra elérhetetlennek tűnik ez a dolog.

- De miért? Hisz mindketten ugyanazt akarjuk nem?

- De igen csak valahogy jajj nem tudom. De honnan jött ez az őrült ötleted?

- Fogalmam sincs olyan egyértelmű helyzet volt. De rájöttem, ilyet nem kellene csinálnom mert neked ez már mást jelent.

- Ezt eltaláltad.

- Olyan más vagy mint az itteni lányok. Persze a jó értelemben. Vagyis neked teljesen más a beállítottságod, másnak örülsz, más értékeid vannak. És bevallom bár szégyenlem de nem tudok veled mit kezdeni vagyis nem veled hanem ezzel  a helyzettel.

- Tényleg ennyire látszik rajtam hogy nem idevalósi vagyok?

- Igen.- mondta félénken. De ez engem abszolút nem zavar sőt nagyon is bejön. Tudod mit...

- Mit?

- Ne kerülgessük tovább a forró kását. Ugyanis nem bírnám elviselni azt hogy egy házban lakuk mindketten tudjuk hogy érez a másik és még sincs semmi. Kikó lennél a barátnőm?

20.rész Börtönben

 Sziasztok! Köszönöm szépen mindenkinek aki eddig is és ezután is nagy szeretettel olvassa a blogomat. Szeretném megosztani veletek azt, hogy beneveztem a blogot egy versenyre amit a Mo című blog hirdetett meg és a második helyet hozta el. Nagyon örültem neki, nagy elismerés számomra. Ünneplésképp elhoztam nektek a 20. részt. Jó olvasást és szórakozást!                                      
                                                                                                                                            BY: Kikó
   

- Mel! Melody segíts! Hallod! Kérlek gyere már!-ordítoztam torkom szakadtából de nem válaszolt. Biztos be volt dugva a füle és zenét hallgatott pakolás közben. Magamból indulva ki mivel én is ezt szoktam tenni. Hiába kiabáltam és erőlködtem senki nem segített. Egyedül voltunk a házban. Már a kapuban álltam mikor Samanta épp arra sétált.
- Szia Jessi mit akarnak tőled a zsaruk?- szegezte nekem a kérdést
- Áh semmit csak  gyakorlatra megyünk a srácokkal.- igyekeztem kimagyarázni magam
- Te rendőrnek tanulsz?
- Valami olyasmi. De most inkább menj és ne törődj velem. Beültettek a kocsiba nem szóltan hozzájuk egy szót sem csak bámultam ki az ablakon. Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy a sofőr szól a társának persze halkan.
- Haver ne bámuld már ilyen feltűnően.
- De hát ha egyszerűen gyönyörű.
- Neked nem az a dolgod hogy bámuld hanem bevidd a kapitányságra.
Köhintettem egyet mintha valami a torkomon akadt volna erre abbahagyták a beszélgetést. Befordultak az egyik sarkon és a rendőrkapitányság épülete magaslott előttem. Betessékeltek az ajtón és egy kihallgatóteremhez vezettek. Kint leültettek egy székre ahol várakoztam mert előttem még három ember várt kihallgatásra. A két pasas aki behozott nem tágított mellőlem. Telefonálgatni kezdtem, először Melt hívtam de foglalt volt. Utána Kendallt hívtam de semmi, Logan megint semmi, Carlosnál csak a hangposta jelentkezett de letettem. Legutoljára Jamest hívtam itt is csak a hangposta jelentkezett és a következőt mondta.
- Hali itt James sajnálom de most épp edzésen vagyok. Ha nagyon fontos dologról van szó akkor a sípszó után hagyj üzenetet. Ha pedig ráér akkor edzés után visszahívlak.
Letettem a telefont. És a következőket mondtam:
- A francba! Nem hiszem el, mindig akkor nincsenek telefon közelben amikor kellenének. A franc essen az összes telefonba de várják csak meg míg innen kikerülök. 

Még jó hogy magyarul beszéltem így nem értette senki amit mondtam.
- Jessica Taylor fáradjon beljebb. - szólt ki egy idősebb rendőr
- Jó napot!-köszöntem
- Foglaljon helyet.
- Elmondaná hogy miért hoztak be?- vágtam egyből a közepébe
- Önt feljelentették szándékos emberölésért, kiskorú bántalmazásáért és zaklatásért.
- Hogy mi van? De uram engem akartak megölni. Nézze itt a sebhely ha nem hiszi el. Kiskorút meg abszolút nem bántanék hisz óvó nő vagyok. Épp azért dolgozok hogy nekik jó legyen szívem nem lenne bántani egyik apróságot sem. Uram ne nézzen hülyének. Különben is ki jelentett fel? Látni akarom és megmondani neki a véleményemet.
- Hölgyem kérem nyugodjon meg. Inkább  fáradjon ki és nyugodjon meg.
 Ki is mentem leültem egy székre a két rendőrpali még mindig ott voltak és leültek mellém. Megcsörrent a telefon.
- Köszönöm hogy ennyi idő után méltóztattál visszahívni.
- Neked is szia Jess. Mi bajod van és miért hívtál?
- Csalódtam benned persze mikor kellene a segítség akkor egyikőtök sem elérhető.- ecseteltem neki
- Hol vagy?
- Hogy hol vagyok? Hol vagyok? Kérlek szépen letartóztattak. Ott vagyok!- válaszoltam neki kissé ingerülten
- Hogy mi van? Hol vagy!?- kérdezett vissza értetlenül
- Jól hallottad, de gondolom annyira elfoglalt vagy az edzés miatt és amúgy sem alacsonyodsz le hozzám hogy idejöjj és segíts.
- Jess de...

 Annyira felidegesedtem, hogy kinyomtam a telefont. Miháncs letettem hideg bilincs csattant a csuklómon.
- Sajnálom kisasszony de ez az előírás.- hajolt egyre közelebb a fiatalabb rendőr aki a kocsiban is bámult.
- Te le akarsz kapni?- vontam kérdőre
- Nem dehogy is!- próbálta tagadni.
- Nekem nem úgy tűnik a szitu.
- Figyu van pasid?
- Te jó ég! És még tagadod a dolgot. Igen van ráadásul híres ember.
- Ja értem.- hunyázkodott meg
Arra lettem figyelmes hogy nyílik az ajtó. Bella és bátyóm lépett be rajta. Gúnyos nevetéssel sétált el előttünk. Elmentek letenni a kabátot Bella bement a kapitányhoz. Bátyóm odalépett hozzám és szorosan átölelt.
- Sajnálom rettenetesen sajnálom. Kérlek ne haragudj igyekszek mindent megoldani. Bízz bennem mindet rendbe hozok.
Sírásban törtem ki. Böködni kezdte valaki a vállamat, megfordultam és Kendall magasodott előttem.
- Mit keresel itt?- meglepetten álltam előtte
- Jess te vagy az akit a nővérem perelt?
- Ha nem én lennék szerinted itt ülnék két rendőr között megbilincselve. Haaa?
- Igen igazad van. Kérlek bocsáss meg a testvéremnek.
- Sajnálom de nem megy. Figyi én igyekszem de sajnos már nem megy.
- Gyere ölelj meg!
Nem mozdultam meg kővé dermedtem ettől a mondattól. Így ő lépett oda hozzám. Karjai körém fonódtak és fel-le mozgatta őket. A teste forró volt szinte égetett ahogy egymáshoz értünk.
- Semmi gond én hiszek neked. Kérlek ne sírj, nem bírom elviselni ha valaki sír pláne ha lány.- súgta.
- Kisasszony kérem jöjjön be az úrfival együtt.
Letöröltem a könnyeimet, megtöröltem a

 az arcomat és máris olybá tűnt mintha nem is sírtam volna. Bementünk és helyet foglaltunk. Bella mellett ketten, mellettem viszont nem ült senki. Kihallgatták a vádlót is mikor végzett bátyám felállt és beszélni kezdett.
- A lány ártatlan. Soha nem tört Bella életére a kisfiunkat nem bántotta hanem saját testvéreként szerette. Hozzáteszem engem sem bántott ahogy itt az előbb elhangzott. Döntő bizonyítékom van az ellenkezőről.- állt mellém bátyám
- Mi pedig mindig is jóban voltunk egymással. Soha még egy légynek sem ártana. Túl jó szíve van ahhoz hogy valakinek is ártson.. Kendall is mellém állt és támogattak, Bella pedig egyedül maradt.
-Az előbbiekben volt szó valami bizonyítékról. El tudná mondani  mi az?-vágott közbe a rendőr
- Természet el is hoztam a CD-t. Ugyanis kamerákat szereltem a házba 24 órás megfigyelés gyanánt. Ezt ne részletezzük mi miatt.
- Jó rendben akkor tegyük be a és nézzük meg.
Lejátszottul a felvételt, Kendall vörösödött és szégyellte amit látott. Vége lett a filmnek és megszólalt.
- Bella hogy tehetted ezt. Azt hittem te nem leszel olyan...
- Kérem fejezzék be a vitát és menjenek ki. A kisasszony nem kerül börtönbe mivel ártatlan. Maga asszonyom viszont igen. Szándékos testi sértésért, emberölésért. Mindenki távozhat.
Igyekeztem Bellához és az egyik kanyarban utol is értem.
- Bella kérlek várj!- szóltam utána
- Mit akarsz?
- Szeretnék bocsánatot kérni tőled. Nem akartam hogy börtönbe kerülj ennyit nem ér az egész hacacáré. Tudom gyűlölsz és nem nézed jó szemmel a azt hogy jóba vagyok a tesóddal. Kérlek próbálkozzunk  meg  a kibéküléssel.
- Segítsd a bátyád és vigyázz a kis gyerekre.
Azzal eltűnt a rendőrpalikkal együtt. Majd megszakadt a szívem mikor belegondoltam a kicsi helyzetébe. Visszakullogtam a többiekhez.
- Mi lesz így veletek?
- Ne aggódj meg tudjuk oldani nem dől össze a világ ennyitől.
- Menjünk. Kérlek menjünk haza még nem végeztem a pakolással.
- Most komolyan el fogsz költözni tőlünk?- próbált elbizonytalanítani bátyám
- Igen most már biztos.
A hazaút csendes és nyomasztó volt. Mikor a ház elé kanyarodtunk Melody várt minket az utcán.
- Hol voltál? Miért nem válaszoltál a hívásra? Mi ez a leamortizált hangulat? Kikó nem szeretem amikor ilyen vagy. Semmi mosoly semmi életkedv.
Átöleltem de nem szóltam hozzá semmit. Bementem a házba elraktam a cuccaimat és hívtam Jamest.
- Szia bocsáss meg az előbbi hangnemem miatt. Nem akartam bunkó lenni csak...
- Csak mi?- esett nekem
- Ne légy már bunkó nem azért hívtalak hogy így beszélj velem.
- Jól van meg ne sértődj nem úgy gondoltam. Amúgy miért hívtál?
- Szeretném ha eljönne valamelyikőtök hozzánk és segítene a költözésben.
- Mi baj nagyon más a hangod. Történt valami?
- Neem semmi hagyjuk inkább ne firtassuk a dolgokat.
- Nem telefon téma mi? De majd ha itt lesztek akkor elmondod ugye?De csak négyszemközt.-változtatott hangnemet
- Még meggondolom csak jöjjön valaki.
- Jó már indulok is mivel senki sincs itthon. Ha a ház előtt leszek csörgök. Szióóóó!
- Köszi szia!
Letettem, szobaszomszédom átpakolt hozzám és kérdezősködni kezdett. Elmeséltem a sztorit tövéről hegyére utána köpni nyelni nem tudott. Kisvártatva kopognak az ajtón.

- Ki az és mit akar? -ordított ki Melody. Nem válaszolt csak kinyitotta az ajtót.
- Ide kértek költöztetőt?
- Igen ide.- mondtam gúnyos mosollyal.
- Ninnde mosolyog csoda történt!- ámult el
- Nem te váltottad ki nehogy azt hidd!- törtem le a szarvát, de igazából boldog lettem mikor megláttam
- Naaa ez fájt!-mondta szomorúan, majd ismét mosolyogni kezdett. Megfogtam a holmijaimat és lecipeltem amit tudtam mögöttem szorosan jött barátnőm. James hozta le a nagy ruhás bőröndöket. Mikor már mindent betettünk a kocsiba hazaért bátyóm a kisfiával.
- Jessi néni hova mész ezzel a bácsival?
- Kincsem sajnos el kell innen költöznünk. De ígérem meg foglak látogatni titeket.
- De miért nem érezted velünk jól magad?
Csak megsimítottam a buksiját.
- Vigyázzatok magatokra. Látogatóba majd jövök.
- Ti is és érezzétek jól magatokat. Ha adhatok egy tanácsot hugi akkor minél hamarabb jöjjetek össze Jamessel. Hidd el nem fogod megbánni.- adta a jó tanácsait bátyóm
-  Honnan veszed ezt? Egyenlőre nem ígérhetek semmit.
- Látszik rajtatok, meg volt időm kiismerni és ha jól tudom randira is került sor.
- Jessica gyere induljunk.- szakított meg minket James
- Rendben megyek. Sziasztok majd jelentkezem.
Beültem a kocsiba én is. James zenét kapcsolt a hangulat meghozása érdekében.
- Drága egyetlen gyöngyharmat! Nem gondoltad komolyan hogy az albumotokat játszod le.
- De igen miért?
-Nem is tudom....
- Zavar? Mert akkor kikapcsolom.
-Mi baj van vele Kikó?- vont kérdőre Mel is
- Nem így szeretném megismerni a dalaitokat.
Megpillantottam a rendőrséget.
- James állj meg itt. 10 perc és jövök.
Bementem a kapitányságra pechemre azok a rendőrök mutatták az utat akikkel megismerkedtem. Megkerestem a kapitányt és megkértem hogy otthon a családjával töltse le a büntetést. Először óckodott de azért belement utána távoztam a rendőrségről. Visszaültem a kocsiba és folytattuk tovább utunkat. Még fél óra volt hátra az útból és mi trióban énekeltük a dalokat. Hirtelen kanyargóssá vált az út és egy hatalmas kapu előtt áltunk meg. Az kinyílt mi pedig bejátrunk. Az udvar hatalmas nagy és volt bent egy medence is.

Egy hatlamas garázsban álltunk meg. A kocsin kívül volt még ott egy quad, két motor és még egy kocsi. Kiszedtük a bőröndöket, James haladt elöl az utat mutatva. Kinyitotta a ház ajtaját és egy hatalmas előtér fogadott minket. Kiesett a kezünkből az összes bőrönd és nyitott szájjal bámultunk körbe.

19.rész Lesz végre nyugalom?

Olyan mélyen aludtam, hogy az álmomra nem is emlékszem. Persze jellemző rám mindig a jó álmokat felejtem el. A műtét nem tartott tovább mint fél óra. Nekem alva egy pillanatnak tűnt. A nap folyamán már senki nem jöhetett látogatóba hozzám. Még szerencse hogy elhozták a telefonomat és a dalos füzetemet így nem unatkoztam egyedül. Másnap gond nélkül hazaengedtek csak átkötözésre és varrat kiszedésre kell visszamennem, James elmondta a többieknek mi történt és nem akartak hinni a fülüknek. Anyának és apának nem szólunk róla egy szót sem nehogy vissza keljen menni Magyarországra. Tesókám nem beszélt napokig senkivel a történtek után de mégcsak a közelembe se jött. Nem bírtam tovább és idegesen rohantam oda hozzá.
- Miért nem szólsz hozzám egy szót sem? Megbántottalak valamivel? Mond csak meg ennél rosszabb úgysem lehet. 
Bevontatott a szobámba mindenkitől elzárva, hogy ott beszélgessünk. Gondosan bezárta az ajtómat nehogy valaki be tudjon jönni. Nagy meglepetésemre sírva ölelt át. Nála abszolút nem jellemző a sírás soha egy kicsit sem ejtett könnyeket. Valamit nyöszörögni kezdett.
- Sajnálom! Rettenetesen sajnálom! Már a legrosszabbakra gondoltam. Nem voltam képes a szemedbe nézni tudván a feleségem műve ez. Rettenetesen szégyellem magam. Tudtam arról hogy nem kedvel de ezt nem gondoltam volna. Kérlek bocsáss meg nekem.
- Neked megbocsátok de neki nem fogok soha. Jobb ha ezt elfogadod. Kérlek a történtek miatt ne szakíts vele mert azért jó ember a maga furi módján. Ne akadj ki a döntésemen, el fogok költözni és megyek dolgozni is hogy tudjam fizetni a lakást.
- Hol fogsz dolgozni?- kérdezett vissza igencsak meglepetten
- Hát óvodában meg a stúdióban vagy akárhol. De te ne aggódj ezen.- nyugtatgattam.
- Mi lesz a barátnőddel?
- Még nem tudom ezt ő dönti el de szerintem velem fog jönni. Viszont még előtte beszélni fogok Bellával.
- Annyira örülök hogy nem esett komolyabb bajod. El sem tudod hinni mennyire aggódtam miattad. Ja és tudod hányan voltak nálad látogatóba?
- Nem fogalmam sincs egyedül Jamesről és Melodyról tudok.
- Oh akkor te le vagy maradva.
- Na mer'?
- Hát volt ott a Voros duó meg valami Jedward ugyancsak ikerduó. Mellettük meg a producered Matthew is.
- Woooww ezt nem mondod komolyan?
- Dehogynem!
- Kikó bejöhetek?- hangzott a kérdés az ajtón túlról.
- Akkor én most megyek.- azzal bátyókám elment dolgozni.
- Na megmutatod mit írtál?
- Persze de nem lett valami jó.- nyomtam a kis füzetemet Mel kezébe. Egy-egy résznél nagyokat mosolygott aminek örültem. Miután elolvasta lerohant a nagy híremmel.
- Melody el fogok innen költözni. Elmegyek valahova albérletbe meg dolgozni. Én itt nem fogok tovább rettegésben élni.- tátva maradt a szája ám mikor magához tért támogatott a dologban.
- Megyek veled, egy lépést sem tágítok mellőled.
- Akkor segíts albérletet keresni meg valami melót. Bár én inkább oviban szeretnék dolgozni.
- Én pedig szerkesztő akarok lenni, vagy lesz egy saját rádióadásom.
- Rendben itt a mai újság és keresgéljünk a hirdetések között.
Pár perc keresgélés után találtam egy viszonylag olcsó lakást. Bekereteztem hogy később megtaláljam és fel tudjam hívni. Mel is megtalálta álmai munkáját még nem mondta meg mi az de rendesen

piszkálta a fantáziámat. Nekem is sikerült egy olyan óvodát találni ahol nagy szükség van nevelőre, elég jó keresettel ami a ház szempontjából fontos volt. Rögtön fel is hívtam a megadott számot és felvettek dolgozni ám előtte el kell mennem egy elbeszélésre még ma. Alighogy letettem a tekefont Logan toppant a szobába.
- Sziasztok zavarok?
- Nem dehogy is bújj csak beljebb.
- Hallottam híredet Jess. Jobban vagy?-érdeklődött felőlem
- Igen remekül vagyok.
- Mi ez a kezetekben?
- Újság épp házat keresek ugyanis költözni fogunk.
- Hova miért?
- Akárhova csak el innen!
- Figyi költözetek oda hozzánk. Elég nagy a ház van még szabad  szoba számotokra meg mi is itt vagyunk. Kell még ennél több?-

- Ezt nem tehetjük meg veletek hisz így is sok a bajotok nem kell a nyakatokra még két ember.
- Nem lennétek a nyakunkon ha tudnád milyen uncsi az életünk négyesben.
- De Logan!
- Egy szót se felhívom a srácokat és megkérdezem őket. Te pedig lemész a bátyádhoz és megbeszéled vele a tényeket.
Nem akartam szembeszegülni az utasítással így lementem a bátyámhoz aki épp Bellával veszekedett. Bementem mintha épp inni vinnék a szobába.
- Bocsánat a zavarásért csak szomjasak vagyunk.
- A kis fruska már csak úgy megzavarhat egy beszélgetést is ha akar? Micsoda pofátlanság. Jobb ha én megyek is.- üvöltözött Bella ismét
- Ez furi volt.
- Bátyus nem megmondtam, hogy ne veszekedjetek miattam? Sőt tudok jobbat is. Már megvan a hely ahova költözünk.
- Hova?- kerekedtek ki a szenei
- A BTR srácokhoz. Felajánlották mi pedig elfogadtunk. Még ma délután odapakolunk.

 - Az a tudat nyugtat meg csak egy kicsit hogy itt lesztek a közelben meg jó embereknél lesztek akik vigyáznak rátok.
- Kikó gyere gyorsan!!!- kiabáltak le a szobámból
- Megyek nem gond?

- Nem dehogy menj csak.- válaszolt lelombozottan

Azzal felszaladtam a szobába.
- Miért ordibáltok megint ennyire?
- Nálunk fogtok lakni. Mindenki örömujjongásban tört ki az ötlettől. Mire jutottál a tesódnál?- faggatott Logan
- Gond nélkül beleegyezett. De van egy kis bökkenő.
- Mi?
- Ma elbeszélgetésre is el kell mennem így én kicsit később tudok összepakolni.
- Jó az nem gond majd ha kész lesztek akkor hívjatok és eljövök értetek.
- Kikó elfelejtettem mondani, veled megyek a meghallgatásra.
- Jó megint együtt kóválygunk a városban.- örvendeztem
Mel elment a szobájába hogy útra kész állapotba hozza magát.
- Mielőtt elmennék szeretnék valamit megbeszélni veled.- hozakodott fel egy új témával
- Félnem kell tőle?
- Nem nem hinném. Miért?
- Csak kérdeztem álltalában ha valaki beszélni akar velem akkor az mindig rosszat jelent.
- Pedig ez nem lesz az. Na szóval kimondom nyíltan nem kertelek. NAGYON KEDVELLEK! Mikor először jöttem ide úgy indultam neki az útnak, nem igaz hogy nekem így kell szívnom. De mikor megismertelek egyre jobban éreztem magam a másik országban. Te pedig úgy nyiltál meg mint a tavaszi virág...

- Nee ezt inkább hagyd abba. Most azt akarod mondani hogy belém szerettél?
- Hát ami azt illeti....igen. Nálad mi a helyzet?-kérdezte óvatosan
- Ohh te jó szagú málnabokor Logan?! Én....én... csak azt hittem csak barátok vagyunk és amúgy sem akartam többet ennél.
- Ohh értem.- szontyolodott el a kedve
- De ugye nem haragszol emiatt?
- Dehogy is hisz ez a te döntésed is. De most megyek mert ma még rengeteg dolgunk van és a stúdióba is be kell ugranom.- azzal elsietett. Rettentően bántott a dolog, hogy Logan az előbb vallott szerelmet közben pedig alakul valami köztünk Jamessel. Teljesen össze zavarodtam. Közben elindultunk a meghallgatásra és nem tévedtünk el ami nálunk már nagy szó. Egy hatalmas tábla jelezte, jó helyen vagyunk. Egyedül mentem be egy terembe ahol egy csomó pedagógus kérdezgetett tőlem. Miután mindre feleltem kiküldtek várakozni. 10 idegtépő perc várt ránk. Mel alig bírt nyugtatgatni majd kiszóltak a szobából. Bementem ahol közölték hogy felvettek az állásra. Megállapodtunk, holnap lesz az első munkanapom mivel ma még el kell költöznünk a srácokhoz. Szembesítettem a nevelőket, hogy még tanuló vagyok így egy kicsit nehezebb lesz dolgozni azt is megbeszéltük, stúdióba is kell mennem mivel demókat csinálunk. Még ezzel együtt is felvettek. Visszaindultunk bátyámékhoz hogy összepakoljunk. Visszaértünk a házba és mindketten pakolni kezdtünk. Már csak kis apróságok voltak hátra mikor kopogás nélkül hatolt be két rendőr....

18.rész Hová vezet az irigység?

Pár perc után már nem izgultam hanem élveztem a motorozást. Álmomba nem gondoltam volna, hogy ilyen jó. Hirtelen letértünk a fő útról valami elhagyott földes útra és megálltunk a motorral.

- Hol a fenében vagyunk? Nekem nem úgy tűnik mintha itt lenne ház!

- Mivel nincs is.-nevetett

- Akkor mi mit keresünk itt?

- Hát meg szeretném mutatni a kedvenc helyeimet. Erre a tóra még egész kicsi koromban találtam rá. Azóta is idejárok ha ideges vagyok. Most pedig megmutatom egy különleges embernek.

-Jajj te még a végén elpirulok!

- Gyere add a kezed mutatok valamit ami neked is tetszeni fog.

Megragadta a kezemet és egy pokróchoz vezetett. Gyönyörű teliholdas volt az éjszaka.

- Figyi nem akarom elrontani a pillanatot de a többieknek nem kellene szólni?

- Jess vagyis Kikó! Ne aggódj emiatt. Ők javasolták a dolgot.

- Akkor vedd úgy hogy nem is szóltam egy szót sem.

Leültem a tó partkára és néztem ahogy a hold fénye tükröződik a vízen. James valamit matatott a háttérben majd leült mellém. 

- Min gondolkozol ennyire?

- Nem gondolkozom csak nézem a vizet. Te nem szoktál csak egyszerűen kinézni a fejedből?

- De igen elég gyakran, csak senki nem tud róla. Tudod az ilyeneket mindenki elől titkolom még a srácok előtt is. Túl ciki lenne a ha kiderülne.

Hangosan megmordult a gyomrom. Összerándultam ne lehessen hallani.

- Hallom éhes vagy.

- Áhh nem dehogy is hova gondolsz?- igyekeztem terelni a témát

- A hasad nem ezt mondja. -böködni kezdte amitől még jobban korogni kezdett. Ráütöttem a kezére ám ez nem tetszett neki.

- Hé Kikó ezt most miért kellett? Nem is csináltam semmi rosszat te meg megversz!

- Jajj belegázoltam az érzékeny  kis sztár lelkedbe. Gyere kapsz egy ölelést engesztelésképp.

Megöleltük egymást, James jó formán el se akart engedni. Ismét megmordult a gyomrom.

- Jó nem hagyhatom hogy éhen halj mellettem. Gyere üljünk le a pokrócra.

- Nem ehetnénk inkább itt a parton?

- Nekem itt is jó. Idehozom a kaját.

Felpakolta a piknik kosarat és odavitte a partra ismét helyet foglalva.

- Csomagoltam kenyeret, szalámikat, sajtot, paradicsomot, paprikát. Meg csináltam hideg meleg szendvicset.

- Micsoda figyelmes valaki. Huhh ezt mind te csináltad?

- Igen saját kezűleg. Rettentő régen voltam piknikezni.

- Hogyhogy?

- Tudod Tanya nem szerette az ilyen egyszerű kis dolgokat. Mindig csak flancosabbnál flancosabb helyekre és éttermekbe mentünk. Ugyanis azt vallotta a híresség megteheti azt, hogy puccos helyen találkozzon a párjával. Én pedig nem szeretek puccos helyeken kajálni. Szeretek kilépni ebből a sztár világból meg a képmutatásból  és egy kicsit átlagos ember és önmagam lenni. Olyan mint te.

- Azt nem értem ki nem szereti a pikniket! Pláne ha te szervezed. Ugyanis minden csajszi szeretne egy piknikes randit veled hisz James vagy.

- De én csak egy emberrel szeretnék piknik randizni.

- Igen és ki lenne az? Mázlista a csaj az biztos.- mondtam lelombozottan

- Jess te vagy az a lány kivel elmennék. Vagyis épp itt vagyunk.

- Akkor ez most egy randi?-vontam kérdőre

- Háááát igen az lenne.- folytatta titokzatosan

Folytattuk a vacsorázást ám hamar véget ért Mel hívása miatt.
- Hol a francban vagytok és miért hagytatok itt a többiekkel?-kiabált  a telefonba
- Szuszá! Egy tó partján vagyok valahol a semmi és egy randi közepén.- válaszoltam neki direkt magyarul.
- Ezt mért nem mondtad el előre?-szegezte nekem a kérdést
- Talán mert én is csak egy perccel ezelőtt tudtam meg.
- Jól van naaa....így már minden világos.
- Nem értem!
- Jajj Kikó! Akkor emiatt akarta annyira hogy te motorral és vele menj.
- Na jóó le lehet szállni rólam.
- Jajj majd elfelejtettem ami miatt igazából hívtalak. Hamarosan indulok haza a srácoktól és akkor megmondom a bátyádnak, hogy később érsz haza mert dolgod van oksi? És mesélsz ha hazaértél? 
- Jajj nagyon köszönöm a falazást, és az lesz az első dolgom ha otthon leszek. Köszi szia!- letettem a telefont és Jameshez fordultam.
- Bocsáss meg csak Mel volt az. -igyekeztem menteni a kínos szituációt
- Semmi gond. Énekelnél velem?-lepett meg a kérdéssel
- Igen nagyon szívesen de mit?
- Hát a Love somebody-ra gondoltam.- azzal előkapott egy gitárt a semmiből. Énekelni kezdett én pedig csak vokáloztam hozzá. Látszott rajta nagyon élvezi az éneklést és azt is, hogy egy picit kiszabadult ebből a pörgős mindennapokból. A paparazzik, kamerák, firkászok és sajtósok karmai közül. Itt ennél az eldugott kis tónál tényleg egy olyan kis darabot mutatott meg magából amit senki nem láthatott azelőtt és aki valójában is ő. Nem sztárként énekel nekem mintha egy rajongó lennék hanem tényleg átlagos srácként és ez felbecsülhetetlen. Kicsit olyan érzés volt mintha egy mélyen elrejtett képességét mutatta volna meg titokban.

 A dal végén összemosolyogtunk én szokásomhoz híven kipirultam és egy hirtelen mozdulattal már a földet néztem. Letette a gitárt és éppen egy üveg vízért nyúlt mikor ránézett az órájára felpattan mellőlem és kapkodni kezd. Összerakta a piknikkosarat és az összes apróságot. Nagyon vicces volt ahogy fel le szaladgálva kapkod és pakol. Ám tovább már nem bírtam ezt nézni és én is felálltam.
- Állj már meg egy pillanatra. Mi bajod lett és miért futkározol itt talán seggbe rúgtak? - ordítottam rá idegesen
- Nem még nem.....de hamarosan fognak. 
- De ki és miért?         

- Mert megígértem a bátyádnak, hogy időben hazaviszlek. Persze sértetlenül ugyanis rettentően aggódik miattad.

- Mit mondtál mikor megyünk haza?

- 11-re kellett volna téged hazavinnem. Engem tuti kinyír a bátyád érzem. Tudod a csontjaimban.

- Nézz egy kicsit rám, ide a szemembe. Ne aggódj majd elviszem én a balhét.

- Azt nem tehetem. Ez is mind amiatt történt meg mert rettentő jól éreztem magam veled és megfeledkeztem az időről. Ne de most inkább induljunk haza.

Összepakoltuk a maradék holmit is, indulásra készen álltunk. James egyszer csak megszólal.

- Van még valami ami nélkül nem megyek haza. Sajnos a koncerten ez elmaradt.

Majd odalépett és megcsókolt, én viszonoztam. Pillangók repdestek a gyomromban, izgulni kezdtem és a szívem úgy kalapált mint aki ki akarna ugrani  a mellkasomból. Míg együtt voltam Patrikkal sosem éreztem ilyeneket. Sajnálatomra vége szakadt és James újra kérdezgetni kezdett.

- Hogy érezted magad az este?

- Fantasztikusan, egyszerűen kitettél magadért és ez egy jó pont volt. Csak azt nem értem honnan tudtad, hogy szeretek este a telihold mellett piknikezni.

- Ráhibáztam.

- Ahah melyik kismadár csiripelte el?

- Hát a Meloydiás madár. Tudod az egy ritka faj ami Magyarországon születik ott felnő, kirepül Amerikába és itt éli le az életét. - viccelődött

- Ohh én nem is hallottam ilyen madárról. Szépen énekel ez a fajta? - fűztem tovább én is

- Igen csodálatosan. De tudod ez a madár most nem egyedül jött hanem hozott magával valakit. Ő pedig a Jessás madár. Kinek éneke gyönyörű talán kicsit jobb is a Melodyásénál.

- Ahahh szóval Melody volt a besúgód.

- Igen és még egy csomó fontos dolgot is megtudtam rólad.

- Igen például?

- Nem szereted a paradicsomot, szereted ha énekelnek neked, még soha életedben nem motoroztál, imádod a holdat és a természetet meg a kedvenc kajáidat. Csak ilyen piknikkel kapcsolatos dolgok. Na de most már induljunk.

Felültünk a motorra amit soha az életben nem fogok megszeretni de ezt Jamesnek nem kell tudnia. Negyed óra alatt haza is értem vígan és sértetlenül. Elbúcsúztunk egymástól és sétáltam be az ajtón.

- Szia drágám, na végre hogy hazajöttél itt várlak már órák óta.

Bella lépett elő kissé hiányos öltözetben. Gondolom bátyámra számított és esti kalandra vele kettesben.

- Úúúú nincs benned önértékelés. Tessék itt a dzsekim legalább ezt terítsd magadra ne meztelenkedj itt nekem.

- Ejj micsoda nagy szája van valakinek. Különben is neked nem kellett volna már 11-kor itthon lenned?

- De igen és van vele valami gond? Tán megerőszakoltak, vagy megvertek? Ja csak hogy tudd a választ egyik sem.

Levetetten a cipőmet és felmentem az emeletre. Benéztem barátnémhoz, már csendesen aludt utána az uncsitesóm szobájába kukkantottam be. Békésen szunyókált ő is. Lefürödtem és lefeküdten én is aludni. Szörnyű álmaim voltak mindegyikben meghaltam, James próbált megmenteni de nem sikerült neki. Hirten reggel lett nem bírtam tovább aludni így inkább pakolni kezdtem. Munkámat Bella zavarta meg. Hatalmas hisztit csapott le én meg nem hagytam magamat.

- Tűnj el az életünkből nem érted hogy csak púp vagy a hátunkon, egy élősködő és gyűlöllek.

- Hát sajnálom de mivel a férjed a bátyám ezért itt maradok ugyanis nem dobhatsz ki innen.

Erre annyira dühös lett egy pillanat alatt kést rántott és rohanni, szurkálni kezdett felém. Próbáltam védeni magam és elvenni tőle a kést de nem sikerült egy óvatlan pillanatban már a hasamban volt. Erőtlenül rogytam az ágyra, szörnyen véreztem. Bella eltüntette a kést és kiment a szobámból. Próbáltam elállítani a vérzést kis sikerrel. Szédülni kezdtem egyre rosszabbul lettem majd  elájultam. Percekig feküdtem tétlenül, mikor Mel belépett a szobában. Rázogatott, szólítgatott, pofozgatott de semmi reakcióm nem volt. Egyből felhívta a mentősöket utána a bátyámat.

Melody szemszöge:

Nem fér a fejembe, hogy hogy történhetett ilyesmi pont velem. Rettentően félek Kikó állapota miatt. Hogy fogom beadagolni ezt a srácoknak. Sírva fakadtam hisz a legjobb barátnőm haldoklik. Na végre megjöttek a mentősök. Rohantam le a lépcsőn.

- Kérem jöjjenek utánam majd mutatom merre kell menni.

Pillanatok alatt fent volt az összes mentős a szobájában. Sikeresen elállították a vérzést és infulzióra kötve vitték be a kórházba. Természetesen egy percre sem tágítottam mellőle még a kórházba is vele mentem. Ott viszont már nem mehettem be a vizsgálóba és sehova máshova. A várakozás idegtépő volt ám megérkezett Kevin is így már ketten voltunk. Majd James hívott fel.

- Szia mit szeretnél?

-Nem akarlak zavarni csak azt szeretném tudni Kikó megsértődött rám?

-Nem de kisebb gondom is nagyobb ennél. Miért?

- Mert egy csomószor hívtam de nem vette fel.

- Csodálod? Na minden figyi nem akartam bunkó lenni bocsi.

- Nagyon zaklatott a hangod és kicsit remeg a sírás miatt mi történt?

- Csak akkor mondom el ha nem csinálsz semmi butaságot és nem leszel zaklatott. De honnan tudtad megállapítani a hangomból mi történt velem?- csodálkoztam rá

- Igen igen csak mond már! Az évek meg a tapasztalat.

- Megkéselték, vagyis jobban mondva csak megszúrták. Ám rengeteg vért vesztett és nincs eszméleténél. Az orvosok most azt nézik nem e ért fontos szerveket a kés de eddig semmit nem tudunk. Erről senkinek az ég adta világon nem szólhatsz.

- Te jó ég! Odamegyek hoztátok a kórházba. Ki tette ezt a szörnyűséget?

- Nem tudja senki Kikón kívül de nekem van tippem.

-  Figyi most leteszem mert épp indulok. Szia.- köszönt el sietve

Kijött a doktor úr és elmondta a fejleményeket.

- A leányzó nagy mázlista tudják e?

- Miért dokikám?- kérdeztem izgatottan 

- A penge nem sértett meg semmi olyan szervet ami veszélyt jelentene, ám a rekeszizma rettentő mértékben károsodott. Ezt sajnos csak műtéttel tudjuk rendbe hozni amire pár napot még várni kell. Mindeközben rengeteg vért vesztett de ezt tudtuk pótolni. Felmerült egy olyan probléma hogy beverte a fejét valahova és a koponyája megrepedt és közben mélyen felsértett egy olyan ideget ami a látást lehetővé teszi.

- Ez mit jelent?

- Ez azt jelenti lehet megvakul a vagy csak átmenetileg lesz vak de megeshet az is hogy semmi baja nem lesz a látásával a kisasszonynak.

Ahogy ezt mindet felsorolta a doki döbbenten huppantam le egy székre a kórteremben. Kevin még beszélgetett az orvossal mikor James betoppant.

- Hol van Kikó látni akarom!- kiabálta 

- Sajnálom uram de nem mehet be a beteghez mivel még nem adták ki a látogatási engedély.- nyugtadgatta az orvos 

- Engem ez hidegen hagy látni akarom.- válaszolta ismét agresszívebben

- Mint mindannyian James de nem mehetünk be. A fő az hogy jobban legyen és minél hamarabb kijöhessen innen. Gyere ülj le ide mellém. - próbáltam én is csitítani.

Jessica szemszöge:

A fejem rettentően lüktetett és hasogatott. Deréktól lefelé pedig nem éreztem semmit. Ki akartam nyitni a szememet és hazamenni. Megmutatni mindenkinek hogy erős vagyok és kutya bajom. Rengeteg drót volt rajtam alig tudtam tőlük mozogni ha egy centit is alrébb fordultam a nővérke máris egyenesbe fektetett. Egyre jobban kezdtem álmosodni. Sikeresen elaludtam, rettentő szép álmon volt. Épp egy telt házas koncertet adtunk Melodyval ami fantasztikusan sikerült a tömeg tombolt és énekelt. Az összes ismerősünk ott tombolt és izgult velünk. A koncert végén mint a nyolcan felrohantak és ujjongtak velünk. Valaki megfogta a kezemet erre felijedtem, nem szólt semmit csak fogta. Percekkel később sírásban tört ki.

- Kikó nem hagyhatsz itt egyedül ebben az őrült világban. Kivel fogom túlélni és együtt meghalni? Kérlek mutass életjelet vagy legalább hallasz engem.

Lélekben ott ugráltam előtte az ágyon tellegettem, kiabáltam, rázogattam viszont a testem nem akart mozdulni. Szörnyen dühös lettem magamra hogy ilyen magatehetetlen vagyok. Kintről egy nővér hangja volt és Melody sírva ment ki a szobából. Kis idő után ismét jött valaki. A parfümének az illata messze belengte a szobát. Valamiért rettentő ismerős volt de ha megdöglök sem jöttem volna rá. Leült az ágy szélére és a hajamat kezdte türögetni és birizgálni. Majd fölém hajolt és a fülembe sugdolózott nehogy valaki meghallja.

- Látom te vitted el a balhét otthon tegnap este.- nevetett gúnyosan. Egyből bevillant nem más van itt mint James.- Én megmondtam neked ne szólj semmit. Látod ha csak egyszer fogadtad volna meg amit mondok most nem lennél itt. De ez nem a te hibád hisz még nagyon fiatal vagy. Legalábbis hozzám képest de ez egy cseppet sem izgat. Áruld el nekem ki tette ezt teveled, biztos nem fogom büntetlenül hagyni. Mond csak ki az a bátyád vagy a barátnője esküszöm kiderítem és bosszút állok miattad?!- lobbant haragra 

- Ne James! Kérlek ne süllyedj le a szintjére te többet érsz annál. Értékes ember vagy és sok benned a jó ne mocskold be ilyenekkel.- szerettem volna ezeket a tudtára hozni de nem voltam ura a testemnek. Így kissé nehézkes volt.

- Tudod mit?! Nem csinálok semmit, rád bízom mit teszel azzal aki idejuttatott.

- Uram van még 1 perce a látogatásból kérem búcsúzzon el a betegtől. Egy perc múlva visszajövök.

- Rendben köszönöm úgyis indulni készültem.- válaszolt kedvesen és megértően

Visszahajolt fölém és ismét sugdolózott.

- Kikó sajnálom de most mennem kell miháncs tudok akkor jövök látogatóba. Gyógyulgass én pedig szorítok érted.

Átölelt már amennyire tudott utána pedig a számra nyomott egy puszit. A nővér ismét szólt neki és ezúttal el is ment haza. Senki más nem jött be a szobába. Egy újabb infulziót kötöttek rám amin ételt kaptam. Mellékesen megjegyzem a kórházi kaja még rosszabb mint a reptéri vagy talán egy szinten van a kettő. A lényeg hogy rettenetes ize volt. További egy napig még nem tértem magamhoz majd szép lassan mozgatni kezdtem a végtagjaimat. Tudtam beszépni és végre én uraltam a testemet. Melody és James naponta többször is bejöttek ám a Jedward a Voros ikrek és Samanta is megfordult nálam. Egyetlen egy ember volt az aki egyszer sem jött el az pedig a bátyám volt. Irtó rosszul esett, hogy a saját tesóm nem látogat meg de megszoktam az ilyet. Melody jött be ismét amint meglátott épp az egyik orvossal beszélgetni sikoltosva ugrott a nyakamba.

- Naaa Mel!- toltam le magamról.- Ennyire hiányoztam neked?

- Ha tudnád! Rengeteget aggódtam miattad, napokig nem aludtam egy szemhunyást sem. Te ki volt képes ilyet tenni veled?

- Hát Bella!- mondtam megvetően

- Belőle ki is nézem. Már bocs hogy ezt mondom de tényleg így van.

- Tudom édes szívem. Én is együtt élek vele egy ideje.

Utána folyton csak poénkodtun tőlünk volt hangos a kórtermem viszont a folyosón nem hallotta senki reményeink szerint.

Nyitódott az ajtó mi pedig elhallgattunk. James nagyot nézett mikor meglátott minket.

- Sziasztok csajok ti voltatok olyan rettenet nagy hanggal az előbb?

- Szia igen miért?- kérdeztük egyszerre.

- Ezt légyszi fejezzétek be?

- De mit?- kérdezte Melody

- Hát azt amit az előbb csináltatok ezt az egyszerre beszélést dolgot.

Felemeltük az ujjunkat egy újabb frappáns válasz miatt de én egyből letettem.

- Nem megígértük.- törődtem bele

- Leülhetek ide melléd?- érdeklődött.

De ahelyett hogy megvárta volna a választ inkább letottyant a másik felemre. Így már hármunktól zengett a kórterem ugyanis James fantasztikus vicceket mesélt. Egyszer egyszer amikor olyan jóízűen kacagtam nyilaló fájdalmat éreztem a hasamnál. Ilyenkor halkabban nevettem nehogy rájöjjenek arra hogy borzasztó fájdalom gyötör. Egy doki jött be és közölte velünk most hogy már felébredtem és stabil az állapotom meg fognak műteni. Nem teketóriázott sokat kiküldte a szobában lévőket. Felfeküdtem egy másik ágyra belém nyomták az altató injekciót. A műtő felé haladva egyre homályosabb lett minden mire a helyszínre értem be is kábultam....

17.rész A koncert

Sétáltam fel a szobámba Bella valami vacsiszerűt kotyvasztott, Bredy aludt, bátyám a konyhában segédkezett.

- Jess gyere ide egy kicsit.- szólított bátyám

- Igen?-kérdeztem bunkón

- Ennyire mérges vagy a büntetés miatt?

- Igen ugyanis akkor kell ám megbüntetni amikor minden a legjobban alakul.

- És mit akart James?

- Semmit csak kicsit átjött hozzánk. Nem tudjátok hol van Mel?

- Elment valami John nevű sráccal. Ne aggódj hamarosan itthon lesz.- felelt Bella

- Felmentem fürdeni és felhívom a volt osztálytársaimat, ha kellek csak kiabáljatok.

- Rendben.- mondták egyszerre

Felmentem lefürödtem és csendben eltűntem a szobámba. Kisvártatva Mel rontott be.

- Na mi volt? Történt valami érdekes veled?

- Hát igazából csak beszélgettünk megbarátkozott Jankával. És a legjobb, hogy meghívást kaptunk a holnap esti koncertjükre. Teljes VIP jegyeket, tessék de vigyázz rá mert hajlamos vagy elveszíteni az ilyen fontos dolgokat.

- Koncira megyünk! Koncira megyünk! Történt még valami?

- Hát igazából úgy búcsúztunk el, hogy megölelt. Csuktam be az ajtót de visszarohant nem engedte, hogy becsukjam és kaptam egy puszit.

- Fülig szerelmes beléd.

- Ugyan csak kitalálod.

- Kikó! Nem látod  hogy néz rád? A stúdióban megcsókolt, minden szó nélkül beállított hozzánk, az esküvőn együtt táncoltatok és a mai eset. Ezek nem véletlenek szerintem össze kellene jönnötök. Szép pár lennétek és szerintem neked is jót tenne a régi után. Rettentően megváltoztál akkor, és még most sem az vagy akit megismertem.

- Ahogy te és John. Na veletek mi van?-tereltem a szót

- Elhívott randira. Fantasztikus volt, minden percét imádtam. Képzeld meg is csókolt életem legszebb napja.

- Na látod Eddel mi pont ezt tárgyaltuk és nekem lett igazam így jön nekem eggyel.

- Te Kikó el tudod hinni, hogy a kedvenc énekesem randira vitt és össze akar jönni velem?

- Igen el tudom hinni.

- Megyek felhívom a bátyámat és ezt még folytatjuk.- kereste a kifogást Mel

Felmentem vidi chatre Rebiék már fent voltak mivel hétvége van náluk így nem mentek suliba.

- Kikó mit képzelsz magadról  csak így bejelentés nélkül elmész tőlünk. Hol vagy? Kivel vagy? Miért mentél el?- bombáztak kérdéseikkel

- Csajok nyugi direkt nem mondtam el nektek mert a többiek már kombináltak volna?

- De mit csinálsz?- tette fel a kérdést Rebi 

- Most jelenleg Amerikában vagyok azon belül Venicében. Ott is a bátyámnál. Az ok ami miatt eljöttünk az az hogy lemez

szerződést kaptunk mi pedig elvállaltuk.

- Gratulálunk!! Büszkék vagyunk. Kendallel hogy alakulnak a dolgok? Összejöttetek már?-folytatta Dory

- Dory! Hogy gondolod ezt Kendall a rokonom. Mielőtt kérdeznétek Logan meg mást szeret és csak haverok vagyunk. A többiekkel nem nagyon találkoztam még.

Elmeséltem a csajoknak mi történt velünk amióta ott vagyunk. A verekedéstől kezdve az első éneklésig. Azt viszont soha nem mondom el nekik hogy alakulnak a szerelmi életeink Mellel. James ikonja megjelent a gépemen vagy 5 üzit írt. Az utolsó arról szólt, hogy felhív chaten. Megkértem arra inkább írásban beszélgessünk mert a barátnőimmel beszélek.

- Inkább a barátnőiddel beszélsz mint velem?

- Nem, nem csak tudod mikor iskolát váltottam az egész osztályból csak ők barátkoztak velem. Elsőre befogadtak maguk közé én pedig szó nélkül elmentem.

- Ja így már értem bocsáss meg a meggyanúsítás miatt.

- Semmi gond.

Dorothy és Rebeca elköszöntek. James valahogy megérezte mivel abban a pillanatban felhívott.

- Na így mindjárt jobb, hogy képet is látok.- jelentette ki.

-Miért neked nem felel meg a profilkép?

- Nem mert az nem olyan mint az élő.

- Te lenyomom a kamerát!

- De én látni szeretnélek.

- Ne nézz már! Csúnya vagyok meg olyan vagyok mint egy zombi. Hallod ne bámulj már. Hagyj békén most ehhez nincs kedvem.

- Jess ne bolondozz hisz fantasztikusan nézel ki. Ja és beszéltél a bátyáddal a holnapi nap miatt?

- Nem még nem beszéltem. De ne aggódj mindenképpen ott leszünk.

Hirtelen valaki a hátamra ugrott. Rettentően megijedtem. Kisfiú kacagást hallottam majd Bredyt pillantottam meg az ágy végén. Csikizni kezdtem és egy hatalmas puffanást hallottam és égtelen  kacagást.

- Mi volt ez?- kérdeztem kissé aggodalmasan

- Semmi semmi jól vagyok. Csak felborultam a székkel de nyugi tényleg semmi baj.

Bella meghallotta a zajt és benyitott hozzánk.

- Figyi most jobb ha megyek nehogy lebukjak. Szia.- írtam meg Jamesnek.

- Brady kincsem odamennél apuhoz beszélgetni szeretnék Jessel.

- Jó megyek. Apuuuu merre vagy??-rohant ki a szobámból. James pedig kijelentkezett de még írt üzit.

- Figyi én próbáltalak téged megkedvelni. Azt még elviseltem hogy a ruhát amit adtam átalakítottad. De amit most művelsz az már mindennek a teteje.

- Miért mit csináltam?

- Befurakodtál a családunkba a barátnőddel együtt. A fiamat ellenem fordítod és a tesód sem foglalkozik velem annyit mint azelőtt. Tudom ám, hogy csak játszod itt az jó kislányt közben velejéig romlott vagy. Gyűlöllek érted, meg tudnálak fojtani téged egy kanál vízben.

- De hisz nem csináltam semmit.

- Dehogynem sokkal híresebb vagy mint én és még csak most jöttél ide. Ráadásul nem is vagy szép se tehetséges. De arról kezeskedni fogok, hogy az itt töltött napjaid pokollá legyenek. Legyen szép estéd.

Kiviharzott a szobámból. Sírva aludtam el nem értettem mi baja van velem. Reggel féltem felébredni. Nem hagyott nyugodni az amit mondott Bella. Kevin bejött felkelteni.

- Kikó kérlek kelj fel.

10 percen keresztül ébresztgetett. Nagy nehezen felkeltem

- Kikó valami baj van? Szörnyen nézel ki. Bántott valaki?

- Köszi ez kedves most aztán tényleg jobban érzem magam.

Húztam a fejemre a takarómat.

- Kikó de én nem úgy gondoltam.- ölelt át közben- De ha attól jobban fogod érezni magad visszavonom a büntit.
- Hát nem lett jobb csak egy kicsit.

Égtelen rikácsolásra lettem figyelmes hát persze, hogy Bella volt. Kevin kiment a szobából kisvártatva Bredyke bújt be az ágyba mellém. Filmet kezdtünk nézni mikor James megint chatelni akart velem.

- Bredy nem haragszol meg ha beszélgetünk valakivel?

- Nem dehogy is. Kivel?

- Mindjárt megtudod.

Felnyitottam a chat ablakot.

- Szia Jessss.....ki van veled?

- Szia ő itt az unokatesóm Bredy.

- Akkor jó reggelt. Este tudsz jönni?

- Igen ugyanis visszavonták a büntit.

- Ez szuper.- felugrott és ujjongani kezdett.

- Micsoda bolond bácsi! -nevetett unokatesóm

- Igen tudom és én így szeretem.

- Te szereted őt?

- Igen de csak úgy mint Melodyt.

- Barátként?

- Igen úgy...barátként!

- Jaa amúgy miért van ilyen reggel fejed?- folytatta a faggatózást

- Mert talán még reggel van és most keltem fel? De ahogy látom te olyan friss vagy mint aki legalább 6 energiaitalt megivott már.

- Nem. Most tévedtél ugyanis minden reggel korán kelek, lemegyek futni és közben a kutyusom is jön velem. Miután hazaértem reggelizek majd megyek gyúrni.

- A srácokat nem szoktad felkelteni.

- Nem vagyis már megszokták ezt hisz nem most kezdtem el.

~ James gyere már miért kell minden áldott alkalommal rád várni?~-kiabálta valamelyik srác a háttérből 

- Bocsi Jess de megyünk próbálni este majd talizunk.

- Semmi gond drukkolok nektek szia.

És már el is tűnt. Bátyókám és a felesége elmentek dolgozni Bredyt elvittem oviba, Melody pedig ismét eltűnt. Nekiláttam a beadandómat megírni mielőbb végezzek vele és mehessek a koncertre. Rengeteg módszertan könyvet kellett kiolvasnom de 5 órányi kemény munka után elkészültem a dolgozattal. Nem haboztam elküldtem a tanáromnak.

- Kikó! Melody! Készülődjetek egy óra múlva indulunk.- figyelmeztetett bátyus.

- Rendben igyekszünk.- válaszoltuk egyszerre

Lefürödtünk, hajat mostunk, kicsi és szolid smink és rettentő roham a ruhakereséskor.

Jessica ruhája

Melody ruhája

Sikerült kiválasztani a legmegfelelőbb darabot. Már indultunk is. Fél órás utunk alatt megint csak énekeltünk, igazából bátyókán nem bánta sőt méltányolta. Értetlenkedve  vettem észre, hogy az autópályán vagyunk. Pechünkre rettentő dugó volt, természetesen ahogy illik. Kétségbeesésemben hívtam Kendall, kicseng semmi. Akkor Logan talán felveszi,  ám hiába a próbálkozás itt sem sikerült. Mel közben Jamest és Lost hívta de ő sem járt sikerrel. Az üzenetekre sem válaszoltak így még idegesebb lettem mint voltam. Nagy nehezen kikecmeregtünk a dugóból miért is ne a koncert már elkezdődött a koncert. Eszeveszetten rohanunk a kapuhoz még épp jókor értünk oda hisz a biztonsági őr beengedett minket. A színpad előtt már nem volt hely és a nézőtéren sem így maradtunk a színfalak mögött. A srácok irtó ügyesek voltak, jó volt látni azt a millió rajongót. Mel tombolt mellettem eljutott élete első BTR koncertjére. Elmélyedtem a gondolatba micsoda állóképesség kell ahhoz, hogy ennyi ember előtt hangremegés nélkül énekeljen valaki. Gondolatmenetemet James szakította félbe mikor a színpadra hívott minket. Hoztak nekünk két széket és helyet foglaltunk egymás mellett. Az ülésrend a következő lett Kendall mellette James. Én mellettem Mel majd Logan, Los és végül Dustin zárta a sort.

- RUSHEREK- hatalmas sikítás- szeretnénk bemutatni újdonsült munkatársainkat és barátainkat. Jessica Taylor és Melody Grapes.

Felálltunk és integetni kezdtünk. Körülöttünk mindenki tapsolt még a srácok is. Majd mikrofont nyomtak a kezünkbe. Melody beszélni kezdett.

- Köszönjük ezt a hatalmas tapsot igazán nem érdemeljük meg.

- Az, hogy mi itt lehetünk egyedül a srácok érdeme. Nekik köszönhetjük, hogy mi itt lehetünk Amerikában.

- A lényeg a lényeg örülünk, hogy itt lehetünk veletek ezen a fantasztikus koncerten.

- Most viszont visszaadjuk a szót a srácoknak ugyanis ő miattuk jöttetek ide. Had halljam a hangotokat!

A tömeg sikoltozni kezdett. Mi visszaadtuk a mikrofonokat és le akartunk menni a színpadtól de James visszahúzott minket. Közben azt súgta: menjek majd az öltözőjébe és ott várjam meg mert beszélni szeretne velem egy fontos  dologról. Leültünk a színpadon nekünk szánt székekre és az  Knew you were troublet utána pedig a Windows downt énekeltük közösen.

Teljesen váratlanul ért a dolog ugyanis ezeket a dalokat csak egyszer énekeltük el a srácokkal. Az is csak a szülinapomon volt,  álmomban se gondoltam volna, hogy  ez itt köszön vissza. Rettentő jól éreztem magam ahogy láttam Mel is élvezte a dolgot. James egész konci alatt bámult ami egy kicsit idegesített. Kendall próbálta visszafogni és észleltetni vele nem kellene ezt csinálnia, sajnos kis sikerrel. Elköszöntünk a közönségtől és a srácoktól is. Fogtuk magunkat és bementünk James öltözőjébe. Várakozás közben eljátszadoztunk Fox-szal és Sydny-vel. Kisvártatva megjelent James is.

- Sziasztok csajok. Figyi szeretnénk ha átjönnétek hozzánk a fellépés után és megünnepelnénk a mai napot. 
- Benne vagyunk!-vágtuk rá csuklóból.

Odalépett Melhez és súgott neki valamit utána kiment. Majd odafordult hozzám és megfogta a kezemet. Mélyen a szemembe nézett és belekezdett a mondandójába.

- Figyi Jess nem titkolhatom tovább a dolgot. Kedvellek téged nagyon nagyon. Amikor a közeledben vagyok vagy csak rád nézek, akár chatelünk szinte szárnyalok és elönt a boldogság. Tudom te is ugyan úgy érzel ahogy én. Látom a szemedben. Így hát lennél a barátnőm?

- Huhh hát ez wwááoohhh! Igen vagyis mégsem. Bocsika.

Tudom ez most kicsit furán jön ki meg minden de remélem megérted. Kérhetnék egy kis időt?  

- Persze én megértelek de ugye beszélgetni fogunk?-simította végig az arcomat és most már a hajammal játszott. -Tudom nem lehet könnyű egy ilyen kapcsolat után egy újat kezdeni.

- Persze, hogy beszélgetünk ez hülye kérdés volt. Veled ki ne beszélgetne. Figyi ezután szólíts csak Kikónak.

Erősen szemeztünk ismét már majdnem elcsattant a csók mikor Kendall nyitott be.

- James gyere interjú idő van és még a fotózás is hátra van. Szia Jess nem tudtam, hogy itt vagy. Bocsánat a zavarásért.

- 2 perc és megyek.

Kendall eltűnt, James gyorsan át öltözött és ő is eltűnt. Mel bejött és faggatni kezdett a beszélgtésről, nem mondtam neki semmit amin rendesen megsértődött. Épp indultunk ki a csarnokból, hogy kint megvárjuk Kendalléket. Mikor egy csomó srác rohamozott meg minket  autogram és fénykép miatt. Nehezen de sikerült lerázni őket és kijutni a kijáraton. Kisvártatva megjelent Logan utána a többiek is csatlakoztak hozzánk.

- Na akkor ki viszi el a csajokat? -tette fel a kérdést Los.

- Én motorral vagyok így csak egyet tudok vinni.- jelentette ki James

-  Jó akkor valaki jön velünk mert van még hely.- tájékoztatott Kendall.

- Nekünk így megfelel.- jelentettük ki határozottan.

- Kikó megy Jamessel, én pedig a többiekkel. Majd a háznál találkozunk.

Mel a többiekkel már elindult a házhoz James és én maradtunk.

- Motoroztál már?

- Nem még soha életemben.

- Izgulsz?

- Őszintén? Rettegek. Mióta apunak volt balesete engem sohase vitt magával és én is féltem vagyis még a mai napig is félek tőle. Meg Kevint szinte mindig vitte.

- Nem kell félni, szuper érzés amikor száguldozol.Tessék ezt vedd fel.- nyújtotta fém a bukósisakot. Félénken nyúltam a sisak felé mikor a kezemben volt sem mertem felvenni. Csak fogtam és nézegettem. James már indulásra készen állt de én lelkileg még nem álltam készen. Odalép mellém átkarolja a derekamat.

- Bízol bennem?

- Persze, hogy bízok. Csak...félek..- változott szaggatottá a hangom.

- Nem kell itt leszek melletted és vigyázok rád.

Fejembe húztam a sisakot és felültem a motorra. Szép lassan elindultunk a többiek után.