21.rész Beavatás egy kis extrákkal

James előbukkant egy kis szobából immár pólóba és papucsba.

- Csajok ne csak álljatok menjetek beljebb és vetkőzzetek le.

Bevezetett abba a kis szobába ahonnan ő is kijött. A fogasok fölött ott virítottak a neveik mikor megláttam jót kacagtam rajta. Feltettük a kabátokat a kesztyűt, sálat, sapkát a saját fogasainkra.

- Minek ez a sok téli holmi?- érdeklődött James

- Nyugi ez télen alapfelszerelés. Nem kell aggódni nem fog itt sok vizet zavarni.

- Jó rendben.- nyugodott bele- Na akkor felmegyünk az emeletre és megmutatom a szobáitokat.

Elindultunk ismét a házigazda ment elöl. Megmutatta kinek melyik a szobája bár mi is rájöttünk volna a díszítésről. Mi a folyosó vége felé kaptunk helyet egymás mellett. Mintha koleszban lennénk csak sokkal nagyobb és szebb.

Melody szobája

- Menjetek be nyugodtan ismerkedjetek meg az új szobátokkal. Remélem tetszeni fog nektek. Ha pedig kipakoltatok gyertek le a konyhába és ott folytatjuk a beszélgetést.

Először Mel szobáját néztük meg. Együtt rendeztük be az ízlésének megfelelően. A falra posztereket raktunk meg közös képeket. A szobában értetlenkedve néztem egy ajtóra. Annyira hajszolt a kíváncsiság hogy benyitottam és egy hatalmas fürdőszobát pillantottam meg full felszereléssel.

- Nagy csillag gyere kukkants ide be.- kiabáltam barátnőmnek

- Hova?

- Oda ahol nyitva van az ajtó.

Letette a bőröndöt a földre és felém indult.

- Wooow! Ez gyönyörű! És az enyém!?- ámult el 

- Saját bejáratú fürdőd van meg gardrobod.

- Csodálatos ez a ház, olyan akár a palota. De szerintem menj te is pakolni én pedig kidíszítem az ajtómat is.

Egyedül hagytam Melt kibontakozni és nekiálltam én is a pakolásnak. Épp a gardrobot bújtam mikor valaki hátulról átölelt. Rutinból gyomorszájba vágtam amitől földre rogyott

rogyott. Megfordultam hogy megnézzem kit ütöttem meg.

- James te jó ég nincs semmi bajod?

- Nincs, mondjuk!-rázta a fejét és a hasát fogta.- De egy életre megtanultam, sohase lopakodjak mögéd vagy ilyeszelek meg mert akkor én járok pórul. De az biztos, nem mehetsz többet önvédelmi edzésre.

- De nem akartalak bántani higgyj nekem. Kérlek ne haragudj rám!- ültem le hozzá a padlóra.

- Hiszek neked és nem haragszom érte csak kérlek többé ne alkalmazd rajtam. Se máson.

- Nem fogom ígérem. De azt nem tilthatod meg hogy járjak edzésre.- akadtam ki rá

- De igen egész addig míg meg nem gyógyulsz.

- Szerencséd!- nyugodtam meg

Ajtócsapódás hallatszott lentről. James kiszaladt a szobából, hogy megnézze ki jöhetett. Kiraktam a maradék holmimat és kidíszítettem a szobát, megismertettem Jankával az új helyét. Először nem tetszett neki ám pár perc elteltével már vígan szaladgált a szobában.

Jessica szobája

Lementem a konyhába Mel már kint volt. Helyet foglaltam mellette.

- Vigyázat!!- kiáltotta el magát James. Felpattantunk a helyünkről. Kendallék megláttak minket és elkiáltották magukat.

- SZENDVICS!!!

Mind ahányan vannak felénk kezdtek futni és egy kicsi a rakás dolog sült ki belőle. Én voltam legalul fölöttem Mel és a srácok.

- Te jó ég! Szálljatok le rólam borzasztó nehezek vagytok!- nyöszörögtem a kupac legaljáról 

- Ugyan nem szálunk! Kikó hogy gondoltad ezt?- válaszolta valaki, közben Dustin nyitott be a házba.

- Srácok ti nélkülem szendvicseztek?

- Dehogy is, gyere ne hagyd ki.- bátorította Kendall

Nekiiramodott és a kupac tetejére ugrott.

- Dustin most komolyan gondoltad ezt?- vontam kérdőre

- Ki az ki szólt?

- Halihó! Itt vagyok lent.

- Jajj szia Jess. Melody rég láttalak neked is szia!

- Leszállnátok rólunk? Kicsit nagyon nehezek vagytok.

- Jó jó rendben! Oszolj van srácok!- ordította Carlos

- Hivatalosan is közénk tartoztok!- lépett oda hozzánk Dustin

- Éhes valaki?- tette fel a kérdést Kendall

- Ez hülye kérdés volt mert szerintem mindenki éhes.- jelentette ki Logan.

- Csajok jó lesz nektek is a pizza?- lépett oda hozzánk Los

- Tökéletes.- feleltünk egyszerre.

- Ki milyet kér? -ordította Kendall hogy mindenki jól hallja.

- Húsimádó!

- Gombás! -ordítottuk mindketten egyszerre.

Percekig ezt a két szót kiabáltuk egymásnak már-már nevetve.

- Nyugi csajok lesz mind a kettő. Ebből ne csináljatok problémát. Még kettő úgy is lesz mivel nem lesz elég hetünknek. Dustin megrendelte a pizzákat, Logan elment üdítőért, James, Lossal filmet kerestek és berendezték a médiaszobát mozivá. Kendallel előkészítettük a rágcsát kis tálakba mikor eszembe jutott valami.

- Mel csináljunk desszertet konyhai maradékokból.- súgtam a fülébe.

- Kendall segítenél Carloséknak?

- Persze már megyek is.- szélsebesem viharzott el a konyhából mintha egy hatalmas teher alól szabadult volna meg. Finomságok után kezdtünk kutatni a konyhában. Szerencsénkre egy csomó édességet találtunk. A hűtő leghátsó sarkában találtan egy kis fagyit. Összekutyultunk mindent tejszínhabot, oreo kekszet, csokiszirupot, dekorcukrot, mogyoróvajat, gesztenyepürét, pudingot és három féle fagyit. Csengettek az ajtón Kendall előbukkant a szobából és a kezebe nyomott egy 20-ast.

- Elintéznétek légyszí!

Kimentem kifizettem a pizzát és bevittem a konyhába. Felvágtuk hogy könnyebben ki lehessen szedni a dobozból. Miközben szeleteltem valaki a vállamat kezdte bökdösni. Késsel a kezemben fordultam meg, megláttam Jamest és akaratlanul is elmosolyodtam.

- Lehetne egy furcsa kérésem?

- Hogyne bökd csak ki!- mutogattam a késsel

- El tudnátok úgy rendezni a pizzákat hogy egy dobozban mindegyikből ízből legyen? Így ni.-Közben rendezgetni kezdte a pizzákat minta gyanánt.

- Nem kellett volna megmutatni te kis buksi! -jelentette ki Mel és összekócolta a haját.

- Áááh a hajam!- nyervogta. Erre én elég furi arcot vágtam amit valószínűleg észrevett. A feje pillanatok alatt rákvörös lett és elhúzta a csíkot a konyhából. Befejeztük a pizzák rendezgetését. Felpakoltunk és a médiaszoba felé vettük az irányt. Hiába erőlködtünk, kopogtunk nem nyitottak ajtót. Végül kitaláltam hogy a könyököm még szabad és azzal nyitottam ki az ajtót.

- Szép mondhatom! Itt szenvedünk teli kézzel ti pedig itt vagytok mint 5 erős férfi és szartok a fejünkre.

- Kikó ezt te sem gondoltad komolyan, pont ők érett erős férfiak.

- Ki kérem magunknak!- vágta a földhöz a párnát- Mi igenis erős és érett férfiak vagyunk!- esett nekünk James

- Ha annyira erősek lennétek ti cipekednétek nem mi.- vágtam vissza neki elég bunkón. Erre megsértődött kikapta a kezemből a tálcát,  pechére leborultak a meglepik és csupa mocsok lett a padló.

- Na ide figyi drágaság! Most fogod magad és kimész a fürdőbe engedsz forró vizet a felmosóba. Utána teszel bele egy kupak tisztítószert és idehozod.

-Kendalk te menj ki a konyhába és hozz kanalat, szivacsot, meg egy tál vizet.- osztotta ki a következő feladatot Mel

- Dustin és Logan! Ti összeszeditek a két üvegtál maradványait és hoztok seprűt szemeteszsákkal.

- Los te pedig elveszed tőlem a maradék kaját és leteszed az asztalra nehogy baja essen.- utasított Mel

- Dologra! Nyomás!-jelentettük ki határozottan. Két percen belül mindenki hozta a rá osztott holmikat. Persze mi végeztük a dolog oroszlán részét. Befejeztük a nagytakarítást és mikor le akartam ülni barátnőm mellé mindenki fel szisszent.

- Mi van?-értetlenkedtünk egyszerre megint.

- Neked más helyet szántunk.- szólalt meg Kendall

Egy távolabbi babzsákhoz vonszoltak és ültettek le. James megfogott egy doboz pizzát és mellém ült.

- Ahahh szóval erre megy ki a játék.

- Mire is?- vigyorgott ártatlanul James.

- Tudod te azt jól.

- És netalántán zavar hogy mellettem ülsz?

- Ami azt illeti igen... vagyis nem... vagyis nem tudom naaa.

- Értem én..vagyis nem... vagyis nem tudom naaa.- utánozott

- Ne csináld már ez az én szokásom.

- Ne csiiiiin...- befogtam a száját de sajnos elvesztettem az egyensúlyomat és egyenesen az ölébe estem.
- Na kezdődik az Éhezők viadala.

- Melyik rész?- érdeklődött Mel.

- A futótűz! De csüüüü! -vágta rá Logan.

Teljesen vörös lett az arcom és rettentő gyorsan leszálltam róla nehogy félre értse a dolgot. De szerintem már késő volt.

- Tudom, jóképű vagyok meg bejövök neked meg minden de ennyire ne legyen nyilvános a dolog!

- Én ne csináljam nyilvánosan. Hisz csak elvesztettem az egyensúlyomat. De különben is te bámultál a színpadon annyira hogy már a rajongóknak is gyanús lett. Elraboltál hogy randizni tudjunk, meg amikor átjöttél a bátyámékhoz. Nananaaa!!!

- Nyugizzál már le! Probléma az ha szeretek veled lenni?

- Ezt nem mondtam.

A térdemre tette kezeit, gondolom azt akarta, én meg az övére tegyem az enyémet, ám én inkább egy pizzaszeletért nyúltam.

- Kikó megbántottalak ami miatt ennyire eltávolodsz tőlem?

- Nem dehogy is.

- Akkor mi?- erre a kérdésre megsértődtem és elfordultam tőle és csatlakoztam a filmnézőkhöz.

- Kikó most mi bajod van? Nem szeretem ha valaki duzzog. Kérlek légy megint az a Kikó aki egy perccel ez előtt volt.

Nem foglalkoztam vele nehogy azt higgye minden rendben van. Annyira nem bírta hogy nem figyelek rá így odahajolt és megpuszilta az arcomat.

- Most sem bocsátasz meg?-nézett rám boci szemekkel.

- Nem....de lehetséges....vagyis nem tudom...

- Szeretnék veled négyszemközt beszélgetni egy kicsit.

- Hol?- kérdeztem vissza értetlenül

- Nem tudom de biztos nem itt.

- Külön kell elmennünk a szobából nehogy gyanús legyen. 
- Kikó te menj ki előbb és a hálószobák előtt tali.

- Rendi.

Kimentem a szobából "inni". 10 perccel később James robogott el mellettem.

- Mi van nem jössz?

Visszafordult értem és együtt rohantunk. Berontott a szobájába és akkorát lökött rajtam hogy ráestem az ágyára. Nem sokat teketóriázott ő is felpattant hozzám hanyatt fektetett és a csuklómat szorítva tartott lent.

- Te idióta eressz el! Ez nem vicces, most már kezdek félni tőled!-erre a kijelentésemre éreztem hogy gyengül a keze. Próbáltam kitörni a szorításából ám ismét megmakacsolta magát. Fölém hajolt annyira hogy az orrunk már egészen összeért amire puszit nyomot és leszállt rólam. Felpattantam az ágyról és minden szó nélkül az ajtóhoz rohantam.

- Kikó kérlek ne menj el!-kapott a kezem után.

- Mindezek után még azt kéred maradjak veled egy légtérben?

- Igen....vagyis nem...nem tudom....igen.

- Hülye leszek....majd ha piros hó esik....meg nyár közepén hóemberek potyognak az égből. Esetleg akkor.

- Kikóóóó!!!!

- Mi van?

- Én nem akarom hogy azt feltételezd rólam szándékosan bántanálak. Neked sohasem ártanák és nem tennék semmi olyat amit te nem akarsz vagy nem vagy felkészülve lelkileg.

Átkarolta a derekamat és többé nem eresztett magától. A szívem még gyorsabban kezdett verni, mint amikor az ágyon voltam. Éreztem hogy egyre vörösödik az arcom, a gyomromban furcsa és szokatlan érzés kavargott. Nem szóltunk egymáshoz semmit. Az egyik kezét elvette és szép lassan az enyém felé közeledett. Csak bámultunk egymásra nem törődve a külvilággal. Egyik pillanatról a másikra annyira zavarba jöttem, hogy inkább lesütöttem a fejem és a padlót néztem, elengedtem a kezét és távolabb mentem tőle egész az ablakig. Kis ideig nem szóltam majd hirtelen megfordultam.

- Miért csináljuk ezt?

- Mit is?- pár lépést közelebb jött.

- Közeledünk egymás felé de valahogy számomra elérhetetlennek tűnik ez a dolog.

- De miért? Hisz mindketten ugyanazt akarjuk nem?

- De igen csak valahogy jajj nem tudom. De honnan jött ez az őrült ötleted?

- Fogalmam sincs olyan egyértelmű helyzet volt. De rájöttem, ilyet nem kellene csinálnom mert neked ez már mást jelent.

- Ezt eltaláltad.

- Olyan más vagy mint az itteni lányok. Persze a jó értelemben. Vagyis neked teljesen más a beállítottságod, másnak örülsz, más értékeid vannak. És bevallom bár szégyenlem de nem tudok veled mit kezdeni vagyis nem veled hanem ezzel  a helyzettel.

- Tényleg ennyire látszik rajtam hogy nem idevalósi vagyok?

- Igen.- mondta félénken. De ez engem abszolút nem zavar sőt nagyon is bejön. Tudod mit...

- Mit?

- Ne kerülgessük tovább a forró kását. Ugyanis nem bírnám elviselni azt hogy egy házban lakuk mindketten tudjuk hogy érez a másik és még sincs semmi. Kikó lennél a barátnőm?