15. rész Első alkalom a stúdióban

Hugiii! Kikóó! Jeeess! Jessiiica!!!! Jessica Taylor! - dörömbölt az ajtómon a bátyám. Roppant idegesnek tűnt a hangja de valami azt súgta ne keljek fel. A dörömbölést és a kiabálást tovább folytatta. Amikor már megunta benyitott hozzám.

- Kikó! - ordította hangosan mire én ijedtemben legurultam az ágyról.

- Kevin muszáj neked halálra ijeszteni az embert!?

- Mi volt ez a huppanás? Nincs senkinek semmi baja? -gyűlt mindenki a szobám köré.

- Nem nincs semmi gond.-feleltem mindenki megnyugtatására.

- Elmenjünk valahova vacsizni vagy rendeljünk pizzát?

- Csak ezért a kis egyszerű kérdésért keltettél fel?

- Vacsorázzunk!!!! - kiáltott fel mindenki.

- Köszi de én inkább kihagynám ha nem okoz gondot számotokra.

- Nem nem semmi gond.-felelt bátyókám.

Összeszedelődzködtek és egy fél órán belül már egyedül is voltam a hatalmas házban. Befejeztem a kipakolást és felmentem vidichatre. Alig telt el egy perc de máris egy csomóan hívtak és írtak üzit. Találomra rá akartam bökni valakire de valami azt súgta, hogy hagyjam most ezt és inkább csináljak valami mást. Így felfedező körútra indultam a házba. Először Melody szobáját néztem meg:

Megéheztem ezért a a konyha felé vettem az irányt. De ahhoz át kellett mennem a nappalin. Majd a konyha következett:

Egyszerű de mégis nagyszerűen néz ki. Épp nyitottam ki a hűtőajtót mikor megcsörrent a telefonom.

- Carlos!? Szia mond!

- Megérkeztetek már Venicébe?

- Igen meg miért?

- Fél órán belül találkozunk a stúdiónál.

- Félek ez most nem fog menni.

- Miért?

- Mel elment a bátyámékkal vacsorázni nekem meg fogalmam sincs  mi merre van.

- És te? Miért nem mentél el velük?

- Nem volt étvágyam meg kedvem sem.

- Tudod, hogy hova mentek?

- Carlos könnyebb kérdést esetleg nem tudsz feltenni?

- Jó jó igazad van. Figyu fél óra múlva ott leszünk nálad és megyünk Melért utána irány a stúdió.

- Jó deee..

- Fél óra múlva Szia! -lerakta a telefont. Eszembe jutott, hogy épp valami kaja után kutattam Anyát pillantottam meg a képernyő sarkában így felhívtam.

- Szia kicsim mesélj milyen volt az út.

- Szia anya! Az út fantasztikus volt bár voltak kisebb akadályok de megoldottuk. Szereztünk új barátokat és legismerkedtünk egy masik kontinens különös világával.

- Kik azok és hogyan ismerkedtetek meg?

- Először a repülőn egy  világsztár ikerpárral Edward és John Gimessel. Akik Ausztráliába utaztak és velük mi is. A legközelebbi géppel ami ment amcsiba azzal kerültünk a bátyámékhoz. Igaz senki nem jött ki elénk a reptérre így egyedül indultunk el. Roppant éhesek lettünk+eltévedtünk így az egyik étteremben megebédeztünk. Az étteremben egy ikerpár csatlakozott hozzánk Chris és Patrick Voros akik ismerik a bátyámat és elkísértek ide minket.

- Várjunk micsoda hova mentetek?

- Ausztráliába.

- De hogyan?

- Nem figyeltem oda teljesen melyik folyosóhoz kell menni és ezáltal rossz gépre szálltunk fel.

- Más barátokat is megismerkedtetek már?

- Nem még csak ezzel a négy sráccal.

- Persze még oda sem ér a testvéréhez és máris bepasizik. Melody ő hol van?

- Anyaaaa tudod, hogy nekem más tetszik. Elmentek vacsorázni Belláékkal.

- Kicsoda áruld el kincsem?!

- De nem mondod el senkinek mert szerintem ez nem kölcsönös sőt van barátnője. Kendallel megállapodtunk, hogy csak szakmai kapcsolat lesz a BTR és Niko között semmi más.

- Jajj Jess ha bármi gondod lenne vagy kérdezni akarsz rám számíthatsz.

- Köszi anya de most megyek öltözni mert 5 perc és Carlos itt lesz értem mert be kell mennünk a stúdióba.

- Rendi vigyázzatok magatokra ha van valami akkor hívjatok, írjatok.

- Rendben mindenképpen jelentkezem szia puszi!

- Puszi kincsem!

Alig tettem le a telefont már csengettek is magamra kaptam a ruhámat és a táskámat. Rohantam le a lépcsőn kinyitottam az ajtót és meglepetésemre nem Carlos állt az ajtóban hanem egy velem egy idős lány.

- Szia segíthetek valamiben?

- Szia Samanta James vagyok a szomszédból. A szüleim látták, hogy valaki ideköltözött így átküldtek szomszéd üdvözlésképp.

- Ez kedves tőled és a szüleidtől bulj beljebb. Jajj micsoda udvariatlan vagyok. Jessica Taylor vagyok Kevin húga de hívj csak Jesnek.

- Nem tudtam, hogy Kevinnek van húga.

- Pedig van. Kérsz valamit inni vagy rágcsálni valót?

- Nem kérek köszönöm viszont egy pohár vizet elfogadok.

- Egy pillanat és hozom.- ismét csengettek az ajtóm- Másodperc csak kinyitom az ajtót.

- Menj csak.

- Carlos szia bulj beljebb.

- Te jó ég te Carlos vagy a BTR-ből?!

- Igen én vagyok és te ki vagy?

 - Samanta James a szomszédból.

- Örvendek Samanta. Na Kikó gyere mert még el kell mennünk Melodyért és utána a stúdióba.

- Várjunk csak. Ki az a Melody és honnan ismered Carlost és miért mész te stúdióba?

- Figyi most mennem kell de ha legközelebb átjössz mindent elmagyarázok. Szia!

Samanta hazament mi pedig elindultunk Melodyért. Felhívtam a kocsiból, hogy merre van és abban az étteremben ahol mi is ettünk. Pillanatok alatt megtaláltuk. Mel már kint várt minket az utcán.

Fél óra izgalmas és éneklős utazás után megérkeztünk a város másik felében lévő stúdióba. Kiszálltunk az autóból megrökönyödve és gyomorideggel álltunk a hatalmas épület előtt.

- Mi a gond csajok? -érdeklődött Carlos

- Semmi - válaszoltunk egyneműen. Még egy percig vártam majd hátat fordítottam az épületnek és ahelyett, hogy bementem volna inkább elfutottam onnan. Már elég messze voltam a stúdiótól mikor futás közben valaki visszarántott.

- Hova rohansz ilyen sietősen? Szó szerint rohanva.

- Bárhova csak minél messzebb legyek....

- Mitől is? -kérdezte

- Hát attól az épülettől.-mutattam a stúdió felé.

- De miért?

- Nem akarok oda bemenni.

- Jessica nincs mitől tartanod nem esz meg ott senki.

- Te honnan tudod a nevemet? Várj csak egy kicsit roppant ismerős vagy nekem valahonnan.

- Igen tudom az.....

- Ne! Ne segíts kitalálom........ Megvan a kajacsatás srác vagy.

- Igen az!

- Hogy is hívnak? Bocsika csak elfelejtettem

- Semmi gond James vagyok.

- Ááh igen már minden megvan.

A két kezével megfogta a vállaimat majd szépen lassan csúszott a keze lefelé végig a karomon míg végül a kézfejemhez ért és közben azt mondta:

- Figyi elhiszem, hogy most így első nap gyomorgörcsöd van, de a barátnőd ott vár téged és bízik benned, számít rád. Ahogy én is hisz remek énekes vagy, vagyis vagytok. Nem hazudok hisz hallottalak már énekelni az esküvőn. Emlékszem ott is rettentően izgultál de mikor megszólalt a zene te kivágtad magadat ez profiságra vall. Menni fog higgy nekem én is megtettem pedig ugyanígy indultam neki mint te. De megtettem a többiekért még akkor is ha nem ismertem őket. Gyere visszakísérlek Loshoz.

- Köszi ez igazán kedves tőled, de szerintem neked nem lett volna mitől tartani hisz fantasztikus hangod van és jól nézel ki. Ja és még valamit megtennél?

- Természetesen akármit!

- Engedd el a kezem hisz ha jól tudom van barátnőd a környék meg tele fotóssal.

- Ez a barátnő dolog kicsit komplikalt de rendben ahogy óhajtod de visszamész a stúdióba.

- Igen visszamegyek de nem miattad nehogy azt gondolod, hogy sikerült rábeszélned.

Szépen lassan sétáltunk vissza Carlos már azt a kis maradék haját tépte Mel pedig nem szólt hozzám egy szót sem. Bementünk a stúdióba ahol szívélyes fogadtatásban részesültünk. A producer asszisztense körbe vezetett minket megmutatta mi hol van és mit hol találunk. Végül a hangstúdióba vezetett minket ahol Matthew producer már minket várt.

- Sziasztok üdvözöllek titeket Musican entertointentben. Na eddig hogy tetszik ez a dolog?

- Fantasztikus!!!- vágtuk rá amin meglepődött és meghökkent.

- Csajok ti mindig így egyszerre szoktatok válaszolgatni?

- Igen többnyire....

- De csak ha egyszerre gondolunk ugyanarra a dologra.

- Ez ijesztő.....

- Matt ne aggódj hozzájuk lehet szokni. -nyugtatgatta Carlos

- Ja akkor rendben van. Na csajok nem akarjátok kipróbálni a mikrofonokat és megmutatni mit tudtok?

- De, mehetünk....- vágta rá baratásném.

Bementünk a süketszobába. A szoba túloldalán mindenki minket bámult.

- Mel nekem ez nem megy!-fordultam felé aggodalmas arccal 

- Dehogynem gondolj arra hogy kint a parkban éneklünk csak mi ketten zárd ki a világot.

- Mit fogtok énekelni?- vágott közbe Mat

- Clarity- mondtam neki.

- Nem lesz ez egy kicsit nehéz dal nektek?

- Meg fognak vele birkózni ügyes kis csajok.- biztatott minket Carlos

- Kezdhetjük...-jelentette ki Mel

Alighogy elkezdtünk énekelni az egész stúdió odacsődült hozzánk. Mindenki tombolt roppan boldogok voltak. Melodyval mindebből nem sokat fogtunk fel annyira beleéltük magunkat a dalba. Kint mindenki beszélni kezdett Matthez mi viszont nem hallottunk semmit. Nagy nehezen eloszlott a tömeg, mi még mindig a süket szobában voltunk. A srácok berohantak hozzánk felkaptak minket és dobálni kezdtek.

- Tegyetek le minket kérlek nem bírom a magasat!- kiabálta Mel.

Letettek minket egymásba kapaszkodva ugráltunk és sikoltoztunk. A nagy ünneplésben mindenkit megölelgettem. Hirtelen James odalépett hozzám és egy óvatlan pillanatban megcsókolt...