Sziasztok most először írok több szemszögből is egyszerre. Tanácsként ezt is kaptam így gondoltam kipróbálom. Bevallom kicsit furcsa így írni és vissza térek a régi írásformámhoz. De ez nem azt jeleneti, hogy a továbbiakban nem váltok szemszöget egy-egy résznél. Remélem tetszeni fog ugyanis nagy szeretettel hoztam és írtam nektek. :D
Üdv: Kikó
- Hé csajszi jól érzed magad?-jött egyre közelebb hozzám. Hátat fordítottam neki abban reménykedve lemegy a pirosság ami az arcomon volt.
- Igen! Vagyis teljesen jól vagyok.
- Akkor megfordulnál nem szeretek mások háta mögött beszélni.
Megfordultam remélve, hogy pirosságom csökkent vagy teljesen eltűnt. Közben a derekamat átkarolva lassan közelebb vont magához.
- Hogy tetszett a dal?- toltam el magamat tőle, ismét éreztetve vele hogy hagyjon béken.
- Fantasztikus volt, én megmondtam neked hogy szuperek vagytok. Bíztam bennetek és úgy látszik nem csalódtam.
- Köszönjük remélem legközelebb jobbak leszünk hiszen most kicsit féltem így beleremegett a hangom a dalba.
- Figyu....- lépett ismét közelebb hozzám de én ismét hátráltam
- Mi volt ez itt az előbb mikor ünnepeltünk?- szegeztem neki a kérdést.
- Ezzel még adós maradtam mikor nálatok voltam.- vonta meg a vállát
- Srácok mindenki titeket keres. Jess a bátyád pedig hívott és kérdezte mikor viszünk haza.- toppant be váratlanul Carlos mikor James újra közeledett felém. Zavartan hátrébb léptünk. Ő ment ki legelsőnek ugyanis a barátnője vacsizni hívta. Kifele odasúgtam Losnak:
- Köszönöm, hogy megmentettél.
- Szóra sem érdemes. De mitől?
- Nem számít, a lényeg az hogy megmentettél.
Elindultunk haza a stúdióból.
James szemszöge:
Furcsa volt ez a beszélgetés Jessel. Eddig csak egyszer beszéltem vele de akkor nem volt ennyire szégyenlős fogalmam sincs mi ütött belé. Lehet nem bír minket mint ahogy elsőre gondoltam. De akkor is meg fogom vele szerettetni magunkat. Annyira elgondolkodtam, hogy az utat szinte nem is láttam és majdnem elütöttem egy idős nénit. Bementem az étterembe ahol már Tanya várt az asztalnál.
- Szörnyen röstellem magam a késés miatt remélem nem haragszol épp egy új dalt vettünk fel és kicsit elhúzódott.
- Jajj drágám semmi gond ismerem milyen az ha elhúzódik a munka.
Egy pincér felvette a rendelést. Pillanatok alatt ki is hozták.
- Jamikám cukorfalatom miért vagy ilyen feszült? Történt valami rossz?
- Nem semmi. Tényleg higgy nekem csak kicsit fárasztó volt a mai nap ennyi. Kimegyek a mosdóba.
Tanya szemszöge:
 | |
| Tanya (James jelenlegi barátnője) |
James ma a szokottnál is furcsábban viselkedik de hiába kérdezem nem válaszol.
James telefonja rezegni kezdett vajon ki írt neki?
" A stúdióban nem mondtam el de most szeretném mert nem hagy nyugodni. Tudod ami ott történt.....A csók.....rettentően meglepett....és....és....valljuk be remekül éreztem magam veled.... Remélem megbocsátasz, hogy így közöltem veled és nem élőben. Ott nem mertem volna elmondani neked. Ugye ez a mi titkunk marad és nem szólsz senkinek róla? Kikó♥ "
Visszatettem James telefonját a helyére nehogy gyanút fogjon.
A következő gondolatok fortyogtak bennem: Ki lehet ez a Kikó csaj? Hogy meri lekapni a pasimat? Megállj ha megtalállak kicsinállak és majd akkor megismered a nevemet és, hogy ne szórakozz a pasimmal!
Sajnálom Tanya de szakítanunk kellene!
Megakadt a falat a torkomon.
- Mi miért?
- Sajnálom de én csak azért jöttem veled össze mert nem indult el a karriered. A főnökeid felkerestek és kérték, hogy legyek a barátod én pedig belementem. Próbáltam veled a legjobban érezni magam és megadni amit csak egy srác adhat neked. Sajnos ez nem ment nekem, hozzád egy teljesen másfajta srác illik. Kérlek ne sértődj meg de mióta együtt vagyunk igyekeztem egy olyan Jamest kreálni aki megfelel az elvárásaidnak. De már amennyire nem tudom ki vagyok, hogy veszítem el a rajongóimat és sajnos magamat is. Most mennem kell, itt van a vacsora ára. Szia majd még beszélünk.
Az én Jamesom ott fog hagyni emiatt a kis fruska miatt. Mi van abban a titokzatos csajban ami bennem nincs meg ahhoz, hogy szeressen?
James szemszöge:
Alig vártam, hogy visszaérjek a BTR lakásba és egyedül lehessek, egy kicsit gondolkozzak. A telefonom megrezzent de nem láttam értelmét az elolvasásának. De mégis nem hagyott nyugodni az üzenet tudta. Így fogtam a telefont leültem az ágyra és olvasni kezdtem. Az üzenet így szólt: "A stúdióban nem mondtam el de most szeretném mert nem hagy nyugodni. Tudod ami ott történt.....A csók.....rettentően meglepett....és....és....valljuk be remekül éreztem magam veled.... Remélem megbocsátasz, hogy így közöltem veled és nem élőben. Ott nem mertem volna elmondani neked. Ugye ez a mi titkunk marad és nem szólsz senkinek róla? Kikó♥"
- Juhiiii! Ezazzzz! Végre! Oh Yeeeah!Oh yeahh! Oh yeah! Oh yeeeiyeee!!
Te jó ég! Hát jól érezte magát ki tudnák ugrani a bőrömből. Már majdnem félig ott vagyok! WOOOHOOO!
Ugráltam az ágyon mint egy eszelős őrült és kiabáltam ahogy csak a torkomon ki tudott jönni. Még szerencse, hogy a srácok nem voltak itthon mert hülyének néztek volna.
Jessica szemszöge:
- Carlos kérlek megállnál a kocsival.
- Mi miért?
- Azért mert egy kicsit körül akarunk nézni a városban.
- De a bátyád....
- Ne aggódj majd felhívom. Gondolom nektek is van dolgotok otthon.
- Igen de....jó rendben. Vigyázzatok magatokra sok rossz ember van ám a városban.
- Los mi vigyázni fogunk magunkra én tanultam rendvédelmet és önvédelmet, Mel pedig profi szinten karatézik.
- Nagy kislányok vagyunk tudunk magunkra vigyázni.- csatlakozott hozzám barátnőm is.
- Jó rendben de ha bármi gond lenne akkor hívjatok minket. Elérhetők leszünk max. nem én megyek hanem James mert ő már tuti otthon lesz.
- Megbeszéltük szia Los!!
Elindultunk a vak világnak. Megnéztük a nevezetességeket, készítettünk rengeteg képet, feltérképeztük a terepet. Épp beléptünk egy kávézóba amikor két ismerős embert pillantottunk meg személy szerint John és Edwardot. Odamentünk hozzájuk köszönni és meghívtak minket egy kávéra és sütire. Jól elbeszélgettük az időt.
- Figyu srácok nekünk most mennünk kell.- vágtam közbe
- Menjünk együtt legalábbis a szállodánkig.- helyeselt John
- Ezt akkor megbeszéltük.- fűzte tovább Ed
Melody elöl ment Johnnal én pedig hátul kullogtam Eddel. Szerintem lesz valami a két jómadár között. Nagyon jól megtalálták a közös hangot. Nekem sohase fog összejönni Jamessel ez a dolog. A csók is tuti csak pillanatnyi jókedv miatt volt nem másért. Jól elmerültem a beszélgetésbe Eddel, jobb fej mint amilyennek gondoltam.
- Sajnálom csajok de itt elválnak útjaink.
- Mel egy pillanatra várj még.- állította meg John.
Közben mi folytattuk tovább a mondandónkat rengeteget nevettünk és ökörködtünk. Melodyékra pillantottam. John épp megfogta a kezét aminek nem ellenkezett. Már majdnem csók lett a vége mikor a szállodából a biztonsági őrük közbevágott.
- Sziasztok csajok!- kiabálták kórusban. Útközben találtunk egy fantasztikus butikot. Egyből bementünk és vettünk magunknak nyári holmikat. Természetesen egy dolog sosem hiányozhat a kezünkből ha sétálunk. Az a bizonyos valami a fagyi. Utunkat fagyival és szatyrokkal a kézben, énekelve folytattuk. A járókelők kicsit sem néztek minket hülyének. Sajnos örvendezésünk és boldogságunk hamar megtört ugyanis egy három főből álló férfi banda kötött belénk. Amilyen gyorsan csak tudtunk futottunk előlük utcából utcába míg egy sikátorba tévedtünk. Egyre közelebb és közelebb jöttek hozzánk. Rettentő ilyesztően néztek ki. Tele voltak tetkókkal, pircingekkel, fültágítóval. Mindegyik férfin voltak sebhelyek mind máshol. Gumibottal akartak agyon gyepálni minket ám rossz fába vágták a fejszéjüket. Melody a karate mozdulatokkal vagdosta földhöz én pedig a rendészeti oktatáson tanultak alapján. Kettőt sikeresen kiütöttünk. A harmadikat viszont mindketten gyepáltuk. Ezt a dulakodást meghallották a rendőrök és rögtön odasiettek a helyszínre.
- Nyugalom biztosurak ezek már nem mennek innen sehová kicsit elfáradtak és fáj mindenük.
- Köszönjük szépen épp most fogtak el egy nemzetközileg körözött bűnöző csapatot. De egyet nem értek hogy sikerült két ilyen törékeny fiatal lánynak ártalmatlanítani őket?
- Karatézom.- mondta Mel
- Én tanultam önvédelmet és rendvédelmet is.
- Még egyszer is köszönjük a segítséget.
Hirtelen eszembe jutott, hogy nem szóltam Kevinnek a kis városjáró akciónkról. Hazaindultunk nehogy szívszélütést kapjon. A ház rettentő messze volt így buszra szálltunk és így is 3 háztömböt kellett gyalogolni a házig. Hazaérve egy kicsit más fogadtatásra számítottunk.
- Hol a francban voltatok? De csak őszintén. Nem kellene tájékoztatni az embert arról ha később érsz haza? Persze ezt is mától kell megtudnom igaz?
- De nem csináltunk semmi rosszat és bajunk sem esett.
- Nem érdekel mars a szobádba egy hét szobafogság, nem hagyhatod el a házat. Meg az unokaöcsédre is vigyázol minden nap. Ahogy mára is megígérted és nem voltál sehol.
- Ez igazságtalanság. Pukkadj meg!- kiabáltam
Felszaladtam a szobámba és bezárkóztam és duzzogni kezdtem. Pár perccel később kopogtatnak az ajtón.
- Ki az?- kérdeztem bunkón.
- A bátyád te kis szamár. Vendéged jött.
- Mond meg neki, hogy nem vagyok itthon.
Ezt végighallgatván Mel átjött a szobámba próbált lenyugtatni, nem valami nagy sikerrel. Megint kopogtattak. Odarohantam az ajtóhoz és hatalmas dühvel tártam ki.
- Mi van?- kérdeztem flegmán
- Sziasztok bocsánat a zavarásért Kevin mondta, hogy nyugodtan jöjjek be.
- Jó akkor gyere beljebb és ülj le ahová akarsz.- mondtam immár mérséklődött indulattal
- Kösz rendben.
- Mel figyu ketteseben hagynál minket egy kicsit.- kértem immár teljesen nyugodtan
- Persze nekem úgyis fel kell hívnom egy ismerősömet.
Mel kiment a szobából, James pedig helyet foglalt az egyik babzsákon. 10 percnyi kínos hallgatás után megszólalt.
- Megkaptam az üzenetedet. Köszönöm az őszinteségedet. Amikor az üzenetet olvastam majdnem kiugrott a szívem a helyéről. Nem haragszok amiatt, hogy így mondtad el, sőt inkább örülök neki. A világ minden kincséért sem árulnám el ugyanis senkire sem tartozik. Ez a kettőnk kis titka marad. Ezt válaszoltam volna üzibe de jobbnak láttam így élőben.
- Mi az mit nézel úgy talán pókhálót látsz?-váltottam témát
- Nem, nem dehogy a stílusodat figyelem.
- És mi az észrevételed?-húztam közelebb a másik babzsákot és mellé ültem.
- Nincs semmi habos babos, hercegnős. Inkább sportos, laza, zenei. Hát a szoba színén meglepődtem. Álmomban sem gondoltam volna, hogy a gatyám színéhez hasonlít.
Tovább taglalta a szobám furcsaságait mikor az ágy alól Janka mászott ki.
- Mi a franc ez az állat. Te jó szagú málnabokor, miért mászkál a szobába?- kiáltotta el magát
- Nyugi nem esz meg. Ö itt Janka az én afrikai törpesünim.
- Nagyon édes! Süni mint háziállat és nem bök? Megfoghatom?-pattogott
- Persze csak óvatosan meg ne szúrjon.-átnyújtottam a kezébe és teljesen elvarázsolta Jamest
- Jéjj nem is bök annyira mint ahogy gondoltam!
Jól megbarátkoztak egymással és elaludt James ölében.
- Jajj majd elfelejtettem tessék ez a tiétek.- nyújtott felém két papírdarabot.
- Mik ezek? Csak nem az amire gondolok?
- De igen az, VIP jegyek a koncertünkre holnapra. Szeretnénk ha eljönnétek és megnéznétek minket.
- Sajnálom de én nem tudok menni.
- Miért?
- Egy hét szobafogságot kaptam.
- Megoldjuk. Nekem most mennem kell de lehet este majd írok.
Kikísértem de az ajtót nem léphettem túl. Búcsúzásképp megölelt.
- Szia!
Csukom be az ajtót de ahelyett, hogy csukódott volna inkább kinyílik. James visszajött és egy puszit nyomott az arcomra utána tényleg elment. Rohanok fel Melhez de sehol sincs. Akkor majd holnap megkapja a jegyét. Addig is nem fogja elkeverni sehova.
Megakadt a falat a torkomon.
- Mi miért?
- Sajnálom de én csak azért jöttem veled össze mert nem indult el a karriered. A főnökeid felkerestek és kérték, hogy legyek a barátod én pedig belementem. Próbáltam veled a legjobban érezni magam és megadni amit csak egy srác adhat neked. Sajnos ez nem ment nekem, hozzád egy teljesen másfajta srác illik. Kérlek ne sértődj meg de mióta együtt vagyunk igyekeztem egy olyan Jamest kreálni aki megfelel az elvárásaidnak. De már amennyire nem tudom ki vagyok, hogy veszítem el a rajongóimat és sajnos magamat is. Most mennem kell, itt van a vacsora ára. Szia majd még beszélünk.
Az én Jamesom ott fog hagyni emiatt a kis fruska miatt. Mi van abban a titokzatos csajban ami bennem nincs meg ahhoz, hogy szeressen?
James szemszöge:
Alig vártam, hogy visszaérjek a BTR lakásba és egyedül lehessek, egy kicsit gondolkozzak. A telefonom megrezzent de nem láttam értelmét az elolvasásának. De mégis nem hagyott nyugodni az üzenet tudta. Így fogtam a telefont leültem az ágyra és olvasni kezdtem. Az üzenet így szólt: "A stúdióban nem mondtam el de most szeretném mert nem hagy nyugodni. Tudod ami ott történt.....A csók.....rettentően meglepett....és....és....valljuk be remekül éreztem magam veled.... Remélem megbocsátasz, hogy így közöltem veled és nem élőben. Ott nem mertem volna elmondani neked. Ugye ez a mi titkunk marad és nem szólsz senkinek róla? Kikó♥"
- Juhiiii! Ezazzzz! Végre! Oh Yeeeah!Oh yeahh! Oh yeah! Oh yeeeiyeee!!
Te jó ég! Hát jól érezte magát ki tudnák ugrani a bőrömből. Már majdnem félig ott vagyok! WOOOHOOO!
Ugráltam az ágyon mint egy eszelős őrült és kiabáltam ahogy csak a torkomon ki tudott jönni. Még szerencse, hogy a srácok nem voltak itthon mert hülyének néztek volna.
Jessica szemszöge:
- Carlos kérlek megállnál a kocsival.
- Mi miért?
- Azért mert egy kicsit körül akarunk nézni a városban.
- De a bátyád....
- Ne aggódj majd felhívom. Gondolom nektek is van dolgotok otthon.
- Igen de....jó rendben. Vigyázzatok magatokra sok rossz ember van ám a városban.
- Los mi vigyázni fogunk magunkra én tanultam rendvédelmet és önvédelmet, Mel pedig profi szinten karatézik.
- Nagy kislányok vagyunk tudunk magunkra vigyázni.- csatlakozott hozzám barátnőm is.
- Jó rendben de ha bármi gond lenne akkor hívjatok minket. Elérhetők leszünk max. nem én megyek hanem James mert ő már tuti otthon lesz.
- Megbeszéltük szia Los!!
Elindultunk a vak világnak. Megnéztük a nevezetességeket, készítettünk rengeteg képet, feltérképeztük a terepet. Épp beléptünk egy kávézóba amikor két ismerős embert pillantottunk meg személy szerint John és Edwardot. Odamentünk hozzájuk köszönni és meghívtak minket egy kávéra és sütire. Jól elbeszélgettük az időt.
- Figyu srácok nekünk most mennünk kell.- vágtam közbe
- Menjünk együtt legalábbis a szállodánkig.- helyeselt John
- Ezt akkor megbeszéltük.- fűzte tovább Ed
Melody elöl ment Johnnal én pedig hátul kullogtam Eddel. Szerintem lesz valami a két jómadár között. Nagyon jól megtalálták a közös hangot. Nekem sohase fog összejönni Jamessel ez a dolog. A csók is tuti csak pillanatnyi jókedv miatt volt nem másért. Jól elmerültem a beszélgetésbe Eddel, jobb fej mint amilyennek gondoltam.
- Sajnálom csajok de itt elválnak útjaink.
- Mel egy pillanatra várj még.- állította meg John.
Közben mi folytattuk tovább a mondandónkat rengeteget nevettünk és ökörködtünk. Melodyékra pillantottam. John épp megfogta a kezét aminek nem ellenkezett. Már majdnem csók lett a vége mikor a szállodából a biztonsági őrük közbevágott.
- Sziasztok csajok!- kiabálták kórusban. Útközben találtunk egy fantasztikus butikot. Egyből bementünk és vettünk magunknak nyári holmikat. Természetesen egy dolog sosem hiányozhat a kezünkből ha sétálunk. Az a bizonyos valami a fagyi. Utunkat fagyival és szatyrokkal a kézben, énekelve folytattuk. A járókelők kicsit sem néztek minket hülyének. Sajnos örvendezésünk és boldogságunk hamar megtört ugyanis egy három főből álló férfi banda kötött belénk. Amilyen gyorsan csak tudtunk futottunk előlük utcából utcába míg egy sikátorba tévedtünk. Egyre közelebb és közelebb jöttek hozzánk. Rettentő ilyesztően néztek ki. Tele voltak tetkókkal, pircingekkel, fültágítóval. Mindegyik férfin voltak sebhelyek mind máshol. Gumibottal akartak agyon gyepálni minket ám rossz fába vágták a fejszéjüket. Melody a karate mozdulatokkal vagdosta földhöz én pedig a rendészeti oktatáson tanultak alapján. Kettőt sikeresen kiütöttünk. A harmadikat viszont mindketten gyepáltuk. Ezt a dulakodást meghallották a rendőrök és rögtön odasiettek a helyszínre.
- Nyugalom biztosurak ezek már nem mennek innen sehová kicsit elfáradtak és fáj mindenük.
- Köszönjük szépen épp most fogtak el egy nemzetközileg körözött bűnöző csapatot. De egyet nem értek hogy sikerült két ilyen törékeny fiatal lánynak ártalmatlanítani őket?
- Karatézom.- mondta Mel
- Én tanultam önvédelmet és rendvédelmet is.
- Még egyszer is köszönjük a segítséget.
Hirtelen eszembe jutott, hogy nem szóltam Kevinnek a kis városjáró akciónkról. Hazaindultunk nehogy szívszélütést kapjon. A ház rettentő messze volt így buszra szálltunk és így is 3 háztömböt kellett gyalogolni a házig. Hazaérve egy kicsit más fogadtatásra számítottunk.
- Hol a francban voltatok? De csak őszintén. Nem kellene tájékoztatni az embert arról ha később érsz haza? Persze ezt is mától kell megtudnom igaz?
- De nem csináltunk semmi rosszat és bajunk sem esett.
- Nem érdekel mars a szobádba egy hét szobafogság, nem hagyhatod el a házat. Meg az unokaöcsédre is vigyázol minden nap. Ahogy mára is megígérted és nem voltál sehol.
- Ez igazságtalanság. Pukkadj meg!- kiabáltam
Felszaladtam a szobámba és bezárkóztam és duzzogni kezdtem. Pár perccel később kopogtatnak az ajtón.
- Ki az?- kérdeztem bunkón.
- A bátyád te kis szamár. Vendéged jött.
- Mond meg neki, hogy nem vagyok itthon.
Ezt végighallgatván Mel átjött a szobámba próbált lenyugtatni, nem valami nagy sikerrel. Megint kopogtattak. Odarohantam az ajtóhoz és hatalmas dühvel tártam ki.
- Mi van?- kérdeztem flegmán
- Sziasztok bocsánat a zavarásért Kevin mondta, hogy nyugodtan jöjjek be.
- Jó akkor gyere beljebb és ülj le ahová akarsz.- mondtam immár mérséklődött indulattal
- Kösz rendben.
- Mel figyu ketteseben hagynál minket egy kicsit.- kértem immár teljesen nyugodtan
- Persze nekem úgyis fel kell hívnom egy ismerősömet.
Mel kiment a szobából, James pedig helyet foglalt az egyik babzsákon. 10 percnyi kínos hallgatás után megszólalt.
- Megkaptam az üzenetedet. Köszönöm az őszinteségedet. Amikor az üzenetet olvastam majdnem kiugrott a szívem a helyéről. Nem haragszok amiatt, hogy így mondtad el, sőt inkább örülök neki. A világ minden kincséért sem árulnám el ugyanis senkire sem tartozik. Ez a kettőnk kis titka marad. Ezt válaszoltam volna üzibe de jobbnak láttam így élőben.
- Mi az mit nézel úgy talán pókhálót látsz?-váltottam témát
- Nem, nem dehogy a stílusodat figyelem.
- És mi az észrevételed?-húztam közelebb a másik babzsákot és mellé ültem.
- Nincs semmi habos babos, hercegnős. Inkább sportos, laza, zenei. Hát a szoba színén meglepődtem. Álmomban sem gondoltam volna, hogy a gatyám színéhez hasonlít.
Tovább taglalta a szobám furcsaságait mikor az ágy alól Janka mászott ki.
- Mi a franc ez az állat. Te jó szagú málnabokor, miért mászkál a szobába?- kiáltotta el magát
- Nyugi nem esz meg. Ö itt Janka az én afrikai törpesünim.
- Nagyon édes! Süni mint háziállat és nem bök? Megfoghatom?-pattogott
- Persze csak óvatosan meg ne szúrjon.-átnyújtottam a kezébe és teljesen elvarázsolta Jamest
Jól megbarátkoztak egymással és elaludt James ölében.
- Jajj majd elfelejtettem tessék ez a tiétek.- nyújtott felém két papírdarabot.
- Mik ezek? Csak nem az amire gondolok?
- De igen az, VIP jegyek a koncertünkre holnapra. Szeretnénk ha eljönnétek és megnéznétek minket.
- Sajnálom de én nem tudok menni.
- Miért?
- Egy hét szobafogságot kaptam.
- Megoldjuk. Nekem most mennem kell de lehet este majd írok.
Kikísértem de az ajtót nem léphettem túl. Búcsúzásképp megölelt.
- Szia!
Csukom be az ajtót de ahelyett, hogy csukódott volna inkább kinyílik. James visszajött és egy puszit nyomott az arcomra utána tényleg elment. Rohanok fel Melhez de sehol sincs. Akkor majd holnap megkapja a jegyét. Addig is nem fogja elkeverni sehova.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése