18.rész Hová vezet az irigység?

Pár perc után már nem izgultam hanem élveztem a motorozást. Álmomba nem gondoltam volna, hogy ilyen jó. Hirtelen letértünk a fő útról valami elhagyott földes útra és megálltunk a motorral.

- Hol a fenében vagyunk? Nekem nem úgy tűnik mintha itt lenne ház!

- Mivel nincs is.-nevetett

- Akkor mi mit keresünk itt?

- Hát meg szeretném mutatni a kedvenc helyeimet. Erre a tóra még egész kicsi koromban találtam rá. Azóta is idejárok ha ideges vagyok. Most pedig megmutatom egy különleges embernek.

-Jajj te még a végén elpirulok!

- Gyere add a kezed mutatok valamit ami neked is tetszeni fog.

Megragadta a kezemet és egy pokróchoz vezetett. Gyönyörű teliholdas volt az éjszaka.

- Figyi nem akarom elrontani a pillanatot de a többieknek nem kellene szólni?

- Jess vagyis Kikó! Ne aggódj emiatt. Ők javasolták a dolgot.

- Akkor vedd úgy hogy nem is szóltam egy szót sem.

Leültem a tó partkára és néztem ahogy a hold fénye tükröződik a vízen. James valamit matatott a háttérben majd leült mellém. 

- Min gondolkozol ennyire?

- Nem gondolkozom csak nézem a vizet. Te nem szoktál csak egyszerűen kinézni a fejedből?

- De igen elég gyakran, csak senki nem tud róla. Tudod az ilyeneket mindenki elől titkolom még a srácok előtt is. Túl ciki lenne a ha kiderülne.

Hangosan megmordult a gyomrom. Összerándultam ne lehessen hallani.

- Hallom éhes vagy.

- Áhh nem dehogy is hova gondolsz?- igyekeztem terelni a témát

- A hasad nem ezt mondja. -böködni kezdte amitől még jobban korogni kezdett. Ráütöttem a kezére ám ez nem tetszett neki.

- Hé Kikó ezt most miért kellett? Nem is csináltam semmi rosszat te meg megversz!

- Jajj belegázoltam az érzékeny  kis sztár lelkedbe. Gyere kapsz egy ölelést engesztelésképp.

Megöleltük egymást, James jó formán el se akart engedni. Ismét megmordult a gyomrom.

- Jó nem hagyhatom hogy éhen halj mellettem. Gyere üljünk le a pokrócra.

- Nem ehetnénk inkább itt a parton?

- Nekem itt is jó. Idehozom a kaját.

Felpakolta a piknik kosarat és odavitte a partra ismét helyet foglalva.

- Csomagoltam kenyeret, szalámikat, sajtot, paradicsomot, paprikát. Meg csináltam hideg meleg szendvicset.

- Micsoda figyelmes valaki. Huhh ezt mind te csináltad?

- Igen saját kezűleg. Rettentő régen voltam piknikezni.

- Hogyhogy?

- Tudod Tanya nem szerette az ilyen egyszerű kis dolgokat. Mindig csak flancosabbnál flancosabb helyekre és éttermekbe mentünk. Ugyanis azt vallotta a híresség megteheti azt, hogy puccos helyen találkozzon a párjával. Én pedig nem szeretek puccos helyeken kajálni. Szeretek kilépni ebből a sztár világból meg a képmutatásból  és egy kicsit átlagos ember és önmagam lenni. Olyan mint te.

- Azt nem értem ki nem szereti a pikniket! Pláne ha te szervezed. Ugyanis minden csajszi szeretne egy piknikes randit veled hisz James vagy.

- De én csak egy emberrel szeretnék piknik randizni.

- Igen és ki lenne az? Mázlista a csaj az biztos.- mondtam lelombozottan

- Jess te vagy az a lány kivel elmennék. Vagyis épp itt vagyunk.

- Akkor ez most egy randi?-vontam kérdőre

- Háááát igen az lenne.- folytatta titokzatosan

Folytattuk a vacsorázást ám hamar véget ért Mel hívása miatt.
- Hol a francban vagytok és miért hagytatok itt a többiekkel?-kiabált  a telefonba
- Szuszá! Egy tó partján vagyok valahol a semmi és egy randi közepén.- válaszoltam neki direkt magyarul.
- Ezt mért nem mondtad el előre?-szegezte nekem a kérdést
- Talán mert én is csak egy perccel ezelőtt tudtam meg.
- Jól van naaa....így már minden világos.
- Nem értem!
- Jajj Kikó! Akkor emiatt akarta annyira hogy te motorral és vele menj.
- Na jóó le lehet szállni rólam.
- Jajj majd elfelejtettem ami miatt igazából hívtalak. Hamarosan indulok haza a srácoktól és akkor megmondom a bátyádnak, hogy később érsz haza mert dolgod van oksi? És mesélsz ha hazaértél? 
- Jajj nagyon köszönöm a falazást, és az lesz az első dolgom ha otthon leszek. Köszi szia!- letettem a telefont és Jameshez fordultam.
- Bocsáss meg csak Mel volt az. -igyekeztem menteni a kínos szituációt
- Semmi gond. Énekelnél velem?-lepett meg a kérdéssel
- Igen nagyon szívesen de mit?
- Hát a Love somebody-ra gondoltam.- azzal előkapott egy gitárt a semmiből. Énekelni kezdett én pedig csak vokáloztam hozzá. Látszott rajta nagyon élvezi az éneklést és azt is, hogy egy picit kiszabadult ebből a pörgős mindennapokból. A paparazzik, kamerák, firkászok és sajtósok karmai közül. Itt ennél az eldugott kis tónál tényleg egy olyan kis darabot mutatott meg magából amit senki nem láthatott azelőtt és aki valójában is ő. Nem sztárként énekel nekem mintha egy rajongó lennék hanem tényleg átlagos srácként és ez felbecsülhetetlen. Kicsit olyan érzés volt mintha egy mélyen elrejtett képességét mutatta volna meg titokban.

 A dal végén összemosolyogtunk én szokásomhoz híven kipirultam és egy hirtelen mozdulattal már a földet néztem. Letette a gitárt és éppen egy üveg vízért nyúlt mikor ránézett az órájára felpattan mellőlem és kapkodni kezd. Összerakta a piknikkosarat és az összes apróságot. Nagyon vicces volt ahogy fel le szaladgálva kapkod és pakol. Ám tovább már nem bírtam ezt nézni és én is felálltam.
- Állj már meg egy pillanatra. Mi bajod lett és miért futkározol itt talán seggbe rúgtak? - ordítottam rá idegesen
- Nem még nem.....de hamarosan fognak. 
- De ki és miért?         

- Mert megígértem a bátyádnak, hogy időben hazaviszlek. Persze sértetlenül ugyanis rettentően aggódik miattad.

- Mit mondtál mikor megyünk haza?

- 11-re kellett volna téged hazavinnem. Engem tuti kinyír a bátyád érzem. Tudod a csontjaimban.

- Nézz egy kicsit rám, ide a szemembe. Ne aggódj majd elviszem én a balhét.

- Azt nem tehetem. Ez is mind amiatt történt meg mert rettentő jól éreztem magam veled és megfeledkeztem az időről. Ne de most inkább induljunk haza.

Összepakoltuk a maradék holmit is, indulásra készen álltunk. James egyszer csak megszólal.

- Van még valami ami nélkül nem megyek haza. Sajnos a koncerten ez elmaradt.

Majd odalépett és megcsókolt, én viszonoztam. Pillangók repdestek a gyomromban, izgulni kezdtem és a szívem úgy kalapált mint aki ki akarna ugrani  a mellkasomból. Míg együtt voltam Patrikkal sosem éreztem ilyeneket. Sajnálatomra vége szakadt és James újra kérdezgetni kezdett.

- Hogy érezted magad az este?

- Fantasztikusan, egyszerűen kitettél magadért és ez egy jó pont volt. Csak azt nem értem honnan tudtad, hogy szeretek este a telihold mellett piknikezni.

- Ráhibáztam.

- Ahah melyik kismadár csiripelte el?

- Hát a Meloydiás madár. Tudod az egy ritka faj ami Magyarországon születik ott felnő, kirepül Amerikába és itt éli le az életét. - viccelődött

- Ohh én nem is hallottam ilyen madárról. Szépen énekel ez a fajta? - fűztem tovább én is

- Igen csodálatosan. De tudod ez a madár most nem egyedül jött hanem hozott magával valakit. Ő pedig a Jessás madár. Kinek éneke gyönyörű talán kicsit jobb is a Melodyásénál.

- Ahahh szóval Melody volt a besúgód.

- Igen és még egy csomó fontos dolgot is megtudtam rólad.

- Igen például?

- Nem szereted a paradicsomot, szereted ha énekelnek neked, még soha életedben nem motoroztál, imádod a holdat és a természetet meg a kedvenc kajáidat. Csak ilyen piknikkel kapcsolatos dolgok. Na de most már induljunk.

Felültünk a motorra amit soha az életben nem fogok megszeretni de ezt Jamesnek nem kell tudnia. Negyed óra alatt haza is értem vígan és sértetlenül. Elbúcsúztunk egymástól és sétáltam be az ajtón.

- Szia drágám, na végre hogy hazajöttél itt várlak már órák óta.

Bella lépett elő kissé hiányos öltözetben. Gondolom bátyámra számított és esti kalandra vele kettesben.

- Úúúú nincs benned önértékelés. Tessék itt a dzsekim legalább ezt terítsd magadra ne meztelenkedj itt nekem.

- Ejj micsoda nagy szája van valakinek. Különben is neked nem kellett volna már 11-kor itthon lenned?

- De igen és van vele valami gond? Tán megerőszakoltak, vagy megvertek? Ja csak hogy tudd a választ egyik sem.

Levetetten a cipőmet és felmentem az emeletre. Benéztem barátnémhoz, már csendesen aludt utána az uncsitesóm szobájába kukkantottam be. Békésen szunyókált ő is. Lefürödtem és lefeküdten én is aludni. Szörnyű álmaim voltak mindegyikben meghaltam, James próbált megmenteni de nem sikerült neki. Hirten reggel lett nem bírtam tovább aludni így inkább pakolni kezdtem. Munkámat Bella zavarta meg. Hatalmas hisztit csapott le én meg nem hagytam magamat.

- Tűnj el az életünkből nem érted hogy csak púp vagy a hátunkon, egy élősködő és gyűlöllek.

- Hát sajnálom de mivel a férjed a bátyám ezért itt maradok ugyanis nem dobhatsz ki innen.

Erre annyira dühös lett egy pillanat alatt kést rántott és rohanni, szurkálni kezdett felém. Próbáltam védeni magam és elvenni tőle a kést de nem sikerült egy óvatlan pillanatban már a hasamban volt. Erőtlenül rogytam az ágyra, szörnyen véreztem. Bella eltüntette a kést és kiment a szobámból. Próbáltam elállítani a vérzést kis sikerrel. Szédülni kezdtem egyre rosszabbul lettem majd  elájultam. Percekig feküdtem tétlenül, mikor Mel belépett a szobában. Rázogatott, szólítgatott, pofozgatott de semmi reakcióm nem volt. Egyből felhívta a mentősöket utána a bátyámat.

Melody szemszöge:

Nem fér a fejembe, hogy hogy történhetett ilyesmi pont velem. Rettentően félek Kikó állapota miatt. Hogy fogom beadagolni ezt a srácoknak. Sírva fakadtam hisz a legjobb barátnőm haldoklik. Na végre megjöttek a mentősök. Rohantam le a lépcsőn.

- Kérem jöjjenek utánam majd mutatom merre kell menni.

Pillanatok alatt fent volt az összes mentős a szobájában. Sikeresen elállították a vérzést és infulzióra kötve vitték be a kórházba. Természetesen egy percre sem tágítottam mellőle még a kórházba is vele mentem. Ott viszont már nem mehettem be a vizsgálóba és sehova máshova. A várakozás idegtépő volt ám megérkezett Kevin is így már ketten voltunk. Majd James hívott fel.

- Szia mit szeretnél?

-Nem akarlak zavarni csak azt szeretném tudni Kikó megsértődött rám?

-Nem de kisebb gondom is nagyobb ennél. Miért?

- Mert egy csomószor hívtam de nem vette fel.

- Csodálod? Na minden figyi nem akartam bunkó lenni bocsi.

- Nagyon zaklatott a hangod és kicsit remeg a sírás miatt mi történt?

- Csak akkor mondom el ha nem csinálsz semmi butaságot és nem leszel zaklatott. De honnan tudtad megállapítani a hangomból mi történt velem?- csodálkoztam rá

- Igen igen csak mond már! Az évek meg a tapasztalat.

- Megkéselték, vagyis jobban mondva csak megszúrták. Ám rengeteg vért vesztett és nincs eszméleténél. Az orvosok most azt nézik nem e ért fontos szerveket a kés de eddig semmit nem tudunk. Erről senkinek az ég adta világon nem szólhatsz.

- Te jó ég! Odamegyek hoztátok a kórházba. Ki tette ezt a szörnyűséget?

- Nem tudja senki Kikón kívül de nekem van tippem.

-  Figyi most leteszem mert épp indulok. Szia.- köszönt el sietve

Kijött a doktor úr és elmondta a fejleményeket.

- A leányzó nagy mázlista tudják e?

- Miért dokikám?- kérdeztem izgatottan 

- A penge nem sértett meg semmi olyan szervet ami veszélyt jelentene, ám a rekeszizma rettentő mértékben károsodott. Ezt sajnos csak műtéttel tudjuk rendbe hozni amire pár napot még várni kell. Mindeközben rengeteg vért vesztett de ezt tudtuk pótolni. Felmerült egy olyan probléma hogy beverte a fejét valahova és a koponyája megrepedt és közben mélyen felsértett egy olyan ideget ami a látást lehetővé teszi.

- Ez mit jelent?

- Ez azt jelenti lehet megvakul a vagy csak átmenetileg lesz vak de megeshet az is hogy semmi baja nem lesz a látásával a kisasszonynak.

Ahogy ezt mindet felsorolta a doki döbbenten huppantam le egy székre a kórteremben. Kevin még beszélgetett az orvossal mikor James betoppant.

- Hol van Kikó látni akarom!- kiabálta 

- Sajnálom uram de nem mehet be a beteghez mivel még nem adták ki a látogatási engedély.- nyugtadgatta az orvos 

- Engem ez hidegen hagy látni akarom.- válaszolta ismét agresszívebben

- Mint mindannyian James de nem mehetünk be. A fő az hogy jobban legyen és minél hamarabb kijöhessen innen. Gyere ülj le ide mellém. - próbáltam én is csitítani.

Jessica szemszöge:

A fejem rettentően lüktetett és hasogatott. Deréktól lefelé pedig nem éreztem semmit. Ki akartam nyitni a szememet és hazamenni. Megmutatni mindenkinek hogy erős vagyok és kutya bajom. Rengeteg drót volt rajtam alig tudtam tőlük mozogni ha egy centit is alrébb fordultam a nővérke máris egyenesbe fektetett. Egyre jobban kezdtem álmosodni. Sikeresen elaludtam, rettentő szép álmon volt. Épp egy telt házas koncertet adtunk Melodyval ami fantasztikusan sikerült a tömeg tombolt és énekelt. Az összes ismerősünk ott tombolt és izgult velünk. A koncert végén mint a nyolcan felrohantak és ujjongtak velünk. Valaki megfogta a kezemet erre felijedtem, nem szólt semmit csak fogta. Percekkel később sírásban tört ki.

- Kikó nem hagyhatsz itt egyedül ebben az őrült világban. Kivel fogom túlélni és együtt meghalni? Kérlek mutass életjelet vagy legalább hallasz engem.

Lélekben ott ugráltam előtte az ágyon tellegettem, kiabáltam, rázogattam viszont a testem nem akart mozdulni. Szörnyen dühös lettem magamra hogy ilyen magatehetetlen vagyok. Kintről egy nővér hangja volt és Melody sírva ment ki a szobából. Kis idő után ismét jött valaki. A parfümének az illata messze belengte a szobát. Valamiért rettentő ismerős volt de ha megdöglök sem jöttem volna rá. Leült az ágy szélére és a hajamat kezdte türögetni és birizgálni. Majd fölém hajolt és a fülembe sugdolózott nehogy valaki meghallja.

- Látom te vitted el a balhét otthon tegnap este.- nevetett gúnyosan. Egyből bevillant nem más van itt mint James.- Én megmondtam neked ne szólj semmit. Látod ha csak egyszer fogadtad volna meg amit mondok most nem lennél itt. De ez nem a te hibád hisz még nagyon fiatal vagy. Legalábbis hozzám képest de ez egy cseppet sem izgat. Áruld el nekem ki tette ezt teveled, biztos nem fogom büntetlenül hagyni. Mond csak ki az a bátyád vagy a barátnője esküszöm kiderítem és bosszút állok miattad?!- lobbant haragra 

- Ne James! Kérlek ne süllyedj le a szintjére te többet érsz annál. Értékes ember vagy és sok benned a jó ne mocskold be ilyenekkel.- szerettem volna ezeket a tudtára hozni de nem voltam ura a testemnek. Így kissé nehézkes volt.

- Tudod mit?! Nem csinálok semmit, rád bízom mit teszel azzal aki idejuttatott.

- Uram van még 1 perce a látogatásból kérem búcsúzzon el a betegtől. Egy perc múlva visszajövök.

- Rendben köszönöm úgyis indulni készültem.- válaszolt kedvesen és megértően

Visszahajolt fölém és ismét sugdolózott.

- Kikó sajnálom de most mennem kell miháncs tudok akkor jövök látogatóba. Gyógyulgass én pedig szorítok érted.

Átölelt már amennyire tudott utána pedig a számra nyomott egy puszit. A nővér ismét szólt neki és ezúttal el is ment haza. Senki más nem jött be a szobába. Egy újabb infulziót kötöttek rám amin ételt kaptam. Mellékesen megjegyzem a kórházi kaja még rosszabb mint a reptéri vagy talán egy szinten van a kettő. A lényeg hogy rettenetes ize volt. További egy napig még nem tértem magamhoz majd szép lassan mozgatni kezdtem a végtagjaimat. Tudtam beszépni és végre én uraltam a testemet. Melody és James naponta többször is bejöttek ám a Jedward a Voros ikrek és Samanta is megfordult nálam. Egyetlen egy ember volt az aki egyszer sem jött el az pedig a bátyám volt. Irtó rosszul esett, hogy a saját tesóm nem látogat meg de megszoktam az ilyet. Melody jött be ismét amint meglátott épp az egyik orvossal beszélgetni sikoltosva ugrott a nyakamba.

- Naaa Mel!- toltam le magamról.- Ennyire hiányoztam neked?

- Ha tudnád! Rengeteget aggódtam miattad, napokig nem aludtam egy szemhunyást sem. Te ki volt képes ilyet tenni veled?

- Hát Bella!- mondtam megvetően

- Belőle ki is nézem. Már bocs hogy ezt mondom de tényleg így van.

- Tudom édes szívem. Én is együtt élek vele egy ideje.

Utána folyton csak poénkodtun tőlünk volt hangos a kórtermem viszont a folyosón nem hallotta senki reményeink szerint.

Nyitódott az ajtó mi pedig elhallgattunk. James nagyot nézett mikor meglátott minket.

- Sziasztok csajok ti voltatok olyan rettenet nagy hanggal az előbb?

- Szia igen miért?- kérdeztük egyszerre.

- Ezt légyszi fejezzétek be?

- De mit?- kérdezte Melody

- Hát azt amit az előbb csináltatok ezt az egyszerre beszélést dolgot.

Felemeltük az ujjunkat egy újabb frappáns válasz miatt de én egyből letettem.

- Nem megígértük.- törődtem bele

- Leülhetek ide melléd?- érdeklődött.

De ahelyett hogy megvárta volna a választ inkább letottyant a másik felemre. Így már hármunktól zengett a kórterem ugyanis James fantasztikus vicceket mesélt. Egyszer egyszer amikor olyan jóízűen kacagtam nyilaló fájdalmat éreztem a hasamnál. Ilyenkor halkabban nevettem nehogy rájöjjenek arra hogy borzasztó fájdalom gyötör. Egy doki jött be és közölte velünk most hogy már felébredtem és stabil az állapotom meg fognak műteni. Nem teketóriázott sokat kiküldte a szobában lévőket. Felfeküdtem egy másik ágyra belém nyomták az altató injekciót. A műtő felé haladva egyre homályosabb lett minden mire a helyszínre értem be is kábultam....